Békés megye közösségfejlesztői szemmel - interjú Pocsajiné Fábián Magdolnával

Azoknak, akik fiatalokkal is foglalkoznak, általában nemcsak saját településükön van rálátásuk területükre, hanem szorosabb, lazább szakmai közösségek tagjaként van információjuk akár a világ túlfeléről is. Viszont az is igaz, hogy nem mindig vagyunk képben szűkebb lakókörnyezetünk közösségi mozgásaiban. Hiába működik például ifjúsági kerekasztal, ha vannak olyan szervezetek, nemformális közösségek, kezdeményezések, amikkel nem tudunk egymásról, akkor kölcsönösen kimaradunk a kapcsolódós lehetőségéből. De kell-e mindig mindenkinek együttműködnie? És hogy van ez Békés megyében? Hol vannak a fiatalok a települések közösségi életében? Vannak-e ifjúsági közösségek?

Erről beszélgettünk 2021 januárjában Pocsajiné Fábián Magdolna közösségfejlesztő, művelődésszociológussal, a Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesületének titkárával, akivel az Erzsébet Ifjúsági Alap megyei munkatársai közel öt éve dolgoznak szorosan együtt.

 

Mit fejleszt egy közösségfejlesztő?

Már magához az elnevezéshez is sokféle tartalom kapcsolódhat, de az a közösségfejlesztés, amelyben mi tevékenykedünk a lokalitásban, a település egészében gondolkodik, célja a helyben élők életminőségének javítása, a helyi társadalom fejlesztése. A közösségfejlesztő a települések, térségek, szomszédságok közösségi kezdeményező és a cselekvőképességének a fejlesztését segíti, amelyben kulcsszerepe van a helyi lakosoknak, informális közösségeknek, civil szervezeteknek. Bátorító, informáló, kapcsolatfejlesztő munkája révén összefogja a településükért tenni akarókat, amely által életre segítheti, vagy kiegészítheti a meglévő közösségi forrásokat.

 

A Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete 1993-ban alakult. Az eltelt 27 év alatt hogyan változott a szervezet, a tevékenysége, és maga a közösségfejlesztés?

Az Egyesületünk alakulásának előzményei az 1990-es évekre nyúlnak vissza. A Megyei Művelődési Központ közösségfejlesztő képzésének hallgatói – civil szervezet vezetők, szociális munkások, pedagógusok, közművelődési szakemberek –  alakították meg a szervezetet azzal a szándékkal, hogy ezen keretek között is próbálják ösztönözni, serkenteni a hátrányos helyzetű térségek, települések helyi társadalmának fejlődését. Az Egyesületünk egyik fő célkitűzése alakulása óta olyan informális közösségek és civil szervezetek létrejöttének, működésének segítése Békés megyében, amelyek sokat tehetnek egy-egy település, városrész fejlődéséért, az ott élő lakosok életminőségének javításáért.  A tevékenységünk az évek folyamán kibővült, a rendszerváltás után nem csak komplex település/közösségfejlesztő folyamatokat indítottunk el több településen (pl. Magyarbánhegyes, Kötegyán, Békésszentandrás/Furugy Békéscsaba Jamina városrész), hanem - szakemberek hiányában - intenzíven segítettük a civil szervezetek létrejöttét, megalakulását, bejegyzését, napi működését. Az eltelt időszakban hosszú éveken keresztül működtettük a Megyei Civil Információs Központot, segítettük városi, járási civil információs hálózatok kiépülését, közösségfejlesztő és egyéb gyakorlati képzéseket szerveztünk, konferenciákat rendeztünk, összességében hozzájárultunk a megye civil társadalmának megerősödéséhez, a közösségfejlesztés szellemiségének elterjesztéséhez.

 

Egy közösségfejlesztői folyamatnak automatikusan része az ifjúsági korosztály (esetünkben a 12-25 évesek)?

Amennyiben a település egészében gondolkodunk, akkor igen, mindenképpen fontos az említett korosztály bevonása is, hiszen a fiatalok azok, akik sokat tehetnének a településük jövőjéért. Nagy kérdés, hogy mennyien maradnak helyben, tanulmányaik befejezése után hogyan folytatják az életüket.  És egy másik kérdés, hogy akik helyben maradnak, azok hogy érzik magukat, mit gondolnak a település életéről, a saját lehetőségeikről. Erre kerestük mi is a választ az elmúlt években több békés megyei településen (Szabadkígyós, Doboz Kardos), amikor csak az érintett korosztály körében végeztünk ifjúsági közösségi felmérést, amely módszertan arra is jó, hogy az igények feltárásán túl aktivizálja is a helyben élőket.

 

Civil szervezetek gyakran jelzik problémaként, nehézségként, hogy nincs utánpótlás. A fiatalokat nehéz elérni, és nemcsak a szervezethez nem csatlakoznak, hanem a programokkal is. Neked mi a tapasztalatod? Mi lehet ennek az oka, és van-e általános megoldás? (Bár ha lenne, akkor nem lenne probléma.)

Igen, a civil szervezetek, közösségek egy jelentős részében nehéz az utánpótlás megtalálása és ennek több oka is van, egyrészt kell valamiféle elköteleződés, sok-sok szabadidő, kellenek bizonyos személyiségjegyek (empátia, együttműködési készség, ambíció, szolidaritás stb.), valamint olyan „hívó szó”, amely megfogja és elkötelezetté teszi a fiatalt a téma iránt. Jó gyakorlatnak tartom a fiatalok önkéntesként való alkalmazását egy-egy szervezetnél, amikor pl. „parkoló pályán” vannak, nem sikerült a felvételi, nincs munkájuk, vagy éppen szeretnék kipróbálni magukat, mert ennek révén olyan tapasztalatokra tehetnek szert, amely a későbbi életükre is kihathat. Fontosnak tartom, ha fiatalok egy csoportja, vagy akár egy-két fő kitalál valamit a településén, amit szeretne megvalósítani, legyen, aki bátorítja, segíti őket és kapjanak szakmai támogatást. Ma már nincsenek, vagy csak kevés számban a település egészét átfogó ifjúsági közösségek a megye településein, mint pl. a 70-80-as években az ifjúsági klubmozgalomban. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy az amatőr művészeti közösségekben, szakirányú egyéb szakkörökben, csoportokban sok fiatalt találunk akár a művelődési házakban vagy egyéb szellemi műhelyekben.

 

A közösségfejlesztés módszerei csodaszerek? Minden településen, minden korosztálynál, minden helyzetben ugyanúgy működnek?

A közösségfejlesztés – amely Magyarországon a közművelődés szakmából „nőtt ki” a rendszerváltás után – számtalan szakirodalommal, kidolgozott módszertannal rendelkezik. Sok helyen zajlik egyetemi és egyéb irányú képzés is, amelyen tanítjuk a módszereket. Ezek egyáltalán nem csodaszerek, csak segítenek a fejlesztési folyamatok beindításában. Természetesen nem minden településen egyformán, hiszen minden település más és más, a múltja, a gazdasága, a helyi társadalom összetétele, a lakosság aktivitása stb. Elsősorban a feltárt igényekre, a meglévő feltételekre építve szükséges a cselekvési folyamatok beindítása, a módszerek kiválasztása, alkalmazása.

 

Ha ma eldobunk egy követ, biztos eltalálunk vele egy közösségfejlesztőt. Ez jó nekünk? Egy településen ennek hogyan érezhető a hatása? A közösségfejlesztő az új népművelő?

Ez érdekes kérdés, egyrészt még nincs minden településen közösségfejlesztő, jelenleg is folynak szakirányú képzések, másrészt még több helyen – ha van is - nem érezhető teljes mértékben a hatása. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy a kis falvakban, községekben is legyen szakember ,  aki segíti a helyi kezdeményezéseket és sokat tesz a település megmaradásáért. A másik, hogy szemléletében is értse, hogy mit jelent maga a szó, közösségfejlesztés, hogy nem ő maga mondja meg csak egyedül, hogy mit kell nyújtani a kulturális és egyéb szolgáltatások területén a helyi lakosoknak, hanem a helyi igényekre építve, az ott élőket bevonva próbálja a közösségi alkalmakat megteremteni. Ez egyfajta szemléletváltást is jelent, a közösségfejlesztőnek egyfajta „kovász” szerepe is van, elébe megy az eseményeknek, ráérez az igényekre, összeköti a helyi szereplőket, tanácsot ad stb. És itt mindenképpen megemlíteném a helyben működő civil szervezetek szerepét, amelyekben a legtöbb esetben nincsenek  szakemberek, de lelkesen,  az ügy iránti nagy elkötelezettséggel végzik a tevékenységüket.

 

Fiatalokkal foglalkozni, fiatalokban gondolkodni sosem egy befejezett terület. Folyamatos jelen és jövő tervezés, bevonás. Az egyes szereplők is állandóan változnak. Lehet ezt úgy csinálni, alakítani, hogy ne kelljen állandóan újrakezdeni?

Nagyon nehéz kérdés, a mi szervezetünk esetében is több fiatal dolgozott munkatársként és mégis elmentek, mert más szektorban jobban megtalálták a számításukat. (de reméljük, az itt tapasztaltakat azóta is eredményesen tudják hasznosítani a munkakörükben). Úgy gondolom, csak néhány esetben lehet úgy csinálni, alakítani, hogy ne kelljen állandóan újrakezdeni, ahogy a fiatalok, az egyén élethelyzete változik, úgy alakul a mobilitása is. 

 

Egy-egy munka során a saját személyiséged is hat az emberekre, nemcsak a módszerek érnek el változást. Rád, mint közreműködő szakemberre, hogyan hat egy fejlesztő folyamat, egy hosszabb oktatói munka vagy tréning?

Nagyon sokat tanulok egy ilyen folyamatból, inspirál és új lendületet ad. Legutóbb Battonyán vettem részt mint előadó egy közösségi tervezési folyamatban, valamint Mezőkovácsházán tanítottam 120 órás közösségfejlesztő képzésben, a gyakorlatban már dolgozó szakembereket. Mindkét esemény rendkívül értékes volt, hiszen a résztvevők olyan gyakorlati példákat, élethelyzeteket, történéseket produkáltak, amelyeket be tudok építeni a további fejlesztői, oktatói tevékenységembe.

 

Az Erzsébet Ifjúsági Alap is gyűjti a jó gyakorlatokat. De általában is jártunkban-keltünkben kutatjuk, ki, mit és hogyan csinál, hogy ellessük, hazavigyük, alkalmazzuk. Te tudsz-e ajánlani most Békés megyei jó gyakorlatokat. Lehet ifjúsági és nem ifjúsági is.

Mindenképpen a Végegyházi Barangoló Közhasznú Egyesület tevékenységét javaslom tanulmányozni. (facebook, valamint a vegegyhazibarangolo.hu oldalukon követhetőek az események). Az 1000 fős kis településen, a gyerek-és ifjúsági korosztályt is érintve, hosszú évek óta tudatos és eredményes közösségfejlesztő munkát végeznek.  Egyéb jó gyakorlatok, valamint hírek, információk, szakirodalom tanulmányozására ajánlom a Közösségfejlesztők Egyesülete honlapjának megtekintését, valamint a Békéscsaba városában lezajlott ifjúsági közösségi felmérés eredményeit.

Zsótér Mária - ifjúságszakmai mentor

 

Pocsajiné Fábián Magdolna, a Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesületének titkára, művelődésszociológus, népművelő, közösségfejlesztő szakember vagyok. 1971-1983 között a Békési Városi Művelődési Központban, 1983-tól 2009-ig a Békés Megyei Művelődési Központban és annak utódszervezetében dolgoztam. 1993 óta vagyok a megyei egyesület titkára.  Tevékenységeim közül legfontosabbnak a közösségek szerepének erősítését tartom a helyi társadalom fejlesztésében, valamint a településükért tenni akaró lakosok kezdeményezéseinek a bátorítását, segítését. A szakmai munkám során koordinálom, irányítom szervezetünk tevékenységét, oktatok különböző közművelődési/ közösségfejlesztő kurzusokon, részt veszek hosszú távú – civil szervezetek és szektorok közötti együttműködést elősegítő – folyamatok, stratégiák, koncepciók kidolgozásában, településfeltáró munkákban.