Az internet és a közösségi média hatása az ifjúsági szerepvállalásra és az ifjúsági munkára

Az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) 2018. május 22-én mutatta be „Az internet és a közösségi média hatása az ifjúsági szerepvállalásra és az ifjúsági munkára” című tanulmányát, amelyet az Open Evidence S (ES) és a Telecentre Europe (BE) konzorciuma készített el az EACEA megbízásából.

A tanulmány bemutatja, hogy a digitális technológiák széles körű elterjedése következtében a fiatalok milyen új módokon lépnek kapcsolatba, illetve kommunikálnak egymással, valamint elemzésre kerülnek a társadalmi és politikai részvétel új formái is. Az anyagból kiderül, hogy az ifjúsági munka milyen olyan alapvető képességeket és kompetenciákat tud nyújtani a fiatalok számára, amelyek lehetővé teszik, hogy el tudják kerülni az új típusú eszközökkel együtt járó veszélyeket és egyúttal ki is tudják használni a bennük rejlő lehetőségeket. Az ifjúsági munkában megjelenő internetes és közösségi média eszközökre kiterjedő adatgyűjtés és -elemzés eredményeit összegző tanulmány 50 jó gyakorlaton és 12 esettanulmányon keresztül mutatja be az Európai Unióban megvalósuló ifjúsági munka sokszínűségét. A tanulmány elkészítésének fő célja annak vizsgálata volt, hogy az internet és a közösségi média milyen hatással vannak a fiatalok aktív állampolgársági készségeire, valamint a közéletben való részvételükre. További cél annak bemutatása, hogy azok, akik fiatalokkal dolgoznak együtt (különösen az ifjúságsegítők és a közintézmények), hogyan tudják felhasználni ezeket az eszközöket arra, hogy megfelelően és hatékony módon tudjanak kapcsolatba lépni a fiatalokkal, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra.

A bevezető fejezet a gazdasági-társadalmi környezet általános bemutatását követően tisztázza a területtel kapcsolatos definíciókat, szakmai kifejezéseket. Megismerhetjük a vizsgálat hét fő irányát, célkitűzéseit, valamint a tanulmány elkészítése során alkalmazott módszereket.

A második fejezetben bemutatják a fiatalok online tevékenységeit, beleértve az internet és a közösségi média befolyását a fiatalok aktív állampolgársági készségeire és társadalmi részvételére, valamint azokat a képességeket és kompetenciákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a fiatalok ki is tudják használni az új technológiák adta előnyöket.

A harmadik részben az ifjúsági munka aktuális helyzetének elemzése történik meg, bemutatva egyúttal a hatékonynak bizonyuló digitális tanulási és oktatási módszereket, a fiatalok széles körű bevonását szolgáló eszközöket, valamint az ifjúsági feladatok elvégzéséhez szükséges képességeket és kompetenciákat.

Az utolsó fejezetben megismerhetjük a stratégiai együttműködés keretét jelentő, uniós szintű ifjúságpolitika, valamint Erasmus+ további lehetséges szerepét és szakpolitikai ajánlásokat is kapunk a fiatalok döntéshozatali folyamatokba történő bevonására, különös tekintettel az internet és a közösségi média nyújtotta lehetőségekre.

A tanulmány mellékleteiben 50 darab olyan jó gyakorlatot/kezdeményezést mutatnak be, amelyeket egy, az Erasmus+ programban részt vevő országokra, valamint az Egyesült Államokra, Norvégiára és Törökországra kiterjedő reprezentatív mintavétel alapján állítottak össze és dolgoztak fel; ezen túlmenően megismerhetünk még 12 részletes esettanulmányt is, valamint a kutatás és a terepmunka során felhasznált valamennyi módszert és adatforrást.

A sikeres kezdeményezések kulcsa minden esetben az, hogy 1. infokommunikációs eszközökkel biztosítják a fiatalok minél szélesebb körű részvételét a tudásszintbeli különbségek figyelembe vételének kifejezett mellőzésével, 2. új projekteket generálnak, platformokat alakítanak ki és osztanak meg nagy létszámú és több érintett felet képviselő közösségekkel 3. biztosítják a gazdasági és még inkább a társadalmi fenntarthatóságot, kihasználva a négyes hélix együttműködési keretrendszer adta lehetőségeket.

A digitális írástudás és a médiaműveltség fejlesztése kiemelt jelentőséggel bír, a digitális készségek fejlesztése ugyanakkor még mindig nem kap kellő hangsúlyt az alapfokú oktatásban. A médiatudatosság növelése pedig a fiatalok munkaerőpiaci elhelyezkedését, valamint a demokratikus életben való tevékeny részvételét tudja segíteni. A digitális kompetenciaszint növelése azonban önmagában nem elég. Először az IKT hatékony használatát kell biztosítani, majd ezt követően lehet meghatározni az egyedi fejlesztési célokat (foglalkoztathatóság, civil szerepvállalás stb.) és végül hozzá kapcsolni a szükséges digitális kompetenciát. 

A jelentés megerősíti, hogy az ifjúsági munka fontos szerepet tölt be ugyan a folyamatokban, de a politikai döntéshozóknak mind uniós, mind nemzeti szinten még többet kell tenniük annak érdekében, hogy megfelelő válaszokat tudjanak adni az aktuális kihívásokra, valamint olyan szakpolitikát kell folytatniuk, ami tovább erősíti a fiatalok szerepvállalását és részvételét a közösségük életét alakító folyamatokban.

A tanulmány elérhetősége:

https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/b7fbaf6c-5e36-11e8-ab9c-01aa75ed71a1