Gisèle Evrard Markovic és Darko Markovic: Az ifjúsági munkások képzésének jelene és jövője Európában (kivonat)

Az ifjúsági munkások kapacitásfejlesztése aligha képzelhető el képzések igénybevétele nélkül. A képzések évek óta biztosítják az ifjúsági munkások kompetenciafejlesztését, illetve az ifjúsági munka minőségét helyi és nemzetközi szinten egyaránt. Jelen tanulmány gyakorlati megközelítést alkalmazva veszi kritikai górcső alá a képzések jelenét és jövőjét.

Az Európa Tanács 40 éve szervez és támogat képzési programokat nemzetközi ifjúsági projektek menedzsmentjében részt vevő fiataloknak. Az Európai Ifjúsági Központok programjain kb. 5000 fiatal vesz részt évente, és az Európai Ifjúsági Alapítvány eddig összesen 370 000 fiatal részvételével zajló projektet támogatott.

Az EU szintjén megvalósuló ifjúsági programok eddigi generációi során több százezer ifjúsági munkás lett kiképezve különböző programok végrehajtására, valamint a programok célkitűzésében álló kérdések megoldására. Csak a Fiatalok lendületben program (2007-2013) keretében mintegy 300 000 ifjúságsegítő vett részt civil szervezetek, nemzeti ügynökségek, illetve a SALTO-YOUTH központok által megvalósított képzési projektekben

Az Európai Unió és az Európa Tanács között 1998-ban létrejött ifjúsági partnerség eredetileg az ifjúsági munkások képzésére utalt nevében is, azzal a céllal, hogy növelje a képzések színvonalát és meghatározza a képzések minőségi kritériumait. A „Hidak a képzések felé” elnevezésű rendezvény (Brugge, 2001) ugyancsak ráirányította a figyelmet az ifjúságsegítők képzéseire, és újabb lendületet adott a további fejlesztéseknek.

Az ifjúsági munkával foglalkozó második európai konferencia (Brüsszel, 2015. április 27–30.) keretében kiadott nyilatkozat is kihangsúlyozza, hogy az ifjúsági munka minőségi fejlesztésének elengedhetetlen eszközét jelentik a képzések. Egyúttal adódik a kérdés, hogy tulajdonképpen milyen eszközt is kellene alkalmazni annak érdekében, hogy megfelelő választ tudjunk adni a fiatalok életét befolyásoló, társadalmi, kulturális és technológiai változásokra, és amely egyúttal képes változást gyakorolni vagy legalábbis hatással lenni az ifjúsági munkára. A kihívás túlmutat a jelenlegi trendek bemutatásán. Azt kellene meghatározni, hogy mik jelenthetik az ifjúságsegítők képzésének jövőbeni kibontakozási lehetőségeit az elkövetkező években.

A tanulmány ezt követően bemutatja, hogy a területen működő, az előzőekben említett főbb szereplők milyen lépéseket tettek eddig a képzésekre vonatkozó minőségi követelmények meghatározása és biztosítása érdekében (pl. oktatási-képzési tevékenységre vonatkozó minőségi előírások, kompetencia modell képzőknek, képzők képzése, stb.). Fennes és Otten (2008) összehasonlító tanulmánya alapján megismerhetjük az ifjúsági munka területén zajló képzések legfontosabb alapelveit és minőségi előírásait. A főként technikai és módszertani előírások mellett a nem formális oktatás szerepét, jelentőségét hangsúlyozzák. Megtudhatjuk, hogy miért fontos, ugyanakkor kihívást is jelentő feladat a nem formális oktatás minőségi alapelvei közül a tanulók szükségleteinek figyelembevétele, a tanulóközpontúság megvalósítása.

A tanulási folyamat, az, hogy hogyan tanulunk mostanában tett szert nagyobb jelentőségre. Több kezdeményezés is született a tanulási kimenetek jobb elismeréséért. Azt állítják, ha jobban megismerünk egy tanulási folyamatot, az jobban lehetővé teszi számunkra azt, hogy másoknak segítsünk saját tanulási folyamatuk során.

A képzésnek, mint a kompetencia-fejlesztés eszközének egyaránt vannak lehetőségei és korlátai. Megvizsgáljuk annak kérdését, hogy a képzés az egyetlen vagy a legjobb eszköz-e az ifjúságsegítők kompetenciafejlesztésére. A tanulás egyéb formáit is indokolt lehet bizonyos esetekben igénybe venni (pl. coaching, mentorálás, vegyes tanulási módszerek, stb.). Fontos figyelembe venni azt is, hogy a képzők mennyire tudják betölteni az új elvárásoknak megfelelő szerepüket.

A szerzők végül kihangsúlyozzák a nem formális oktatás jobban figyelembe veszi egyrészt a változó körülményeket, másrészt az adott célcsoport, valamint az egész társadalom igényeit és jobban is tud alkalmazkodni azokhoz, szemben a formális oktatással. A képzési gyakorlat egységesülése, illetve a terület professzionalizálódása mellett kialakult az ún. „képzők kultúrája”. Számos alapelv és szabály vált jó képzési gyakorlattá, azonban meg kell vizsgálni azt is, hogy ezek őszinte kritikán, vagy csak a megszokáson alapulnak. A tanulmány azzal zárul, hogy bátran képzeljük el, milyenek lesznek az ifjúsági területen zajló képzések 10, 15 vagy 20 év múlva.

A tanulmány elérhetősége:

https://pjp-eu.coe.int/en/web/youth-partnership/thinking-seriously-about-youth-work