Özgehan Şenyuva és Tomi Kiilakoski: Maradj nyugodt és ismételd – Az ifjúsági munka (sajnos) nem csak móka és kacagás (kivonat)

A tanulás nem csak formális oktatási környezetben tud megvalósulni. Az ifjúsági munkát a nem formális oktatást jelentő egyik fontos tényezőként szokták említeni (különösen az európai ifjúságpolitikában), ugyanakkor nem teljesen ismerik el az ifjúságsegítés keretében szerzett tudást. A szerzők véleménye szerint két elemet kell kihangsúlyozni ezzel kapcsolatban. Először is, hogy fontos lenne jóváhagyni és elismerni az ifjúsági munka keretében szerzett tudást. Másodsorban, olyan területként kellene tekintetni magára az ifjúsági munkára, amelynek minden jogalapja megvan a tudás elismerésére.  

Már számos tanulmány alátámasztotta az ifjúsági munkának a fiatalok személyes, társadalmi és szakmai fejlődéséhez hozzáadott értékét. Azonban az összes bizonyíték ellenére tényként lehet kezelni, hogy általában az ifjúsági munka, valamint főleg a nem formális és az informális oktatás elismerése igen csak elmarad, különösen a formális oktatáshoz képest. Az elismerés hiánya főleg az ifjúsági területen kívül figyelhető meg, amikoris az ifjúsági munka keretében szerzett tapasztalatokra egyfajta hobbiként, szabadidős tevékenységként vagy csak egyszerűen mókaként és játékként tekintenek.

Példaként említik a szerzők, hogy amikor az uniós ifjúsági programok egyre népszerűbbé váltak Törökországban, egyfajta pozitív elfogultság volt jellemző az Erasmus (tanulói) programok iránt, míg a Fiatalok Lendületben (ifjúsági) program kevésbé mutatkozott népszerűnek. A szülők többsége ugyanis úgy gondolta, hogy az iskolán kívüli tevékenységek csak elvonják a fiatalok figyelmét a legfontosabb feladatuktól: a tanulástól.

Az átláthatóság, a hatékonyság és a bizonyítékokon alapuló politikák korában fontos, hogy az ifjúsági munka a tanuláson keresztül is képes legyen megmutatni erősségeit a társadalom számára. Ezt pedig csak úgy lehet kivitelezni, ha folyamatosan nyomon követjük és mérjük az eredményeket.

A szerzők az UNESCO iránymutatásait veszik alapul a tanulás elismerésének kritériumaként, amik alapján különböző nem formális tanulási környezetek is elismert oktatási környezetként funkcionálhatnak. A jóváhagyás azonban már egy sokkal formálisabb folyamat, mivel ahhoz egyrészt a tanulásra vonatkozó, előzetesen meghatározott előírások szükségesek, valamint egy olyan közvetítő, amely képes alkalmazni ezeket a követelményeket.

Ezt követően megismerhetjük a tanulmányban, hogy a kölcsönös elismerések tekintetében eddig milyen előrehaladást sikerült elérni

a politika (pl. az Európa Tanács Ifjúsági Munka Portfóliója; a Tanács ajánlása a nem formális és az informális tanulás validációjáról; a nem formális és az informális tanulás validációjára vonatkozó európai iránymutatások, stb.),

az oktatás (önértékelési eszközök; Youthpass; szervezetek/munkáltató által történő elismerés; stb.),

a foglalkoztatás (miként tud az ifjúsági munka hozzájárulni az ifjúsági munkanélküliség csökkentéséhez), valamint

a társadalmi integráció (aktív állampolgárság támogatása; veszélyeztetett helyzetben lévő fiatalok integrációja az ifjúsági munkán keresztül; stb.) területén.

A szerzők következtetése alapján először azt kell elérni, hogy a formális oktatás szereplői, a munkáltatók vagy akár a társadalompolitika olyan, tanulási eredményeket is jelentő szakmai tevékenységként tekintsenek az ifjúsági munkára, amely a fiatalok jólétének növeléséhez, valamint azok képességeinek és készségeinek fejlesztéséhez járul hozzá. Az ifjúsági munka jelentőségének elismeréséért vívott küzdelemben meg kell alkotni a szükséges minőségi rendszereket, illetve megfelelően kell kihangsúlyozni és érvényesíteni az ifjúsági munka keretében tanultakat. Ezek az eszközök mindenképpen elő tudnák segíteni az ifjúsági munka kultúrájának szélesebb körben való elterjedését és elismerését.

Másodsorban, az ifjúsági munkának biztosítania kellene egy keretet a szellemiségéhez kapcsolódó olyan tevékenységek elismerésére, mint az önkéntesség, az ifjúsági részvétel, az egymástól való tanulás vagy a különféle szórakozási lehetőségek. Ehhez megfelelően dokumentálni kell, hogy mik történtek egy adott folyamat során. Eközben fennáll ugyan az ifjúsági munka formalizálódásának kockázata, és hogy esetleg a felnőtt társadalom szükségletei kapnának nagyobb fókuszt a fiatalok helyzetével és kultúrájával szemben. Ugyanakkor az elismerés felveti az állampolgárság és a fiatalok jogainak kérdését is.  A legfőbb kihívást az jelenti, hogy az elismerést a tanulás domináns szereplői részéről kell elsősorban elérni, tipikusan a formális oktatási intézmények és kisebb mértékben a foglalkoztatási hivatalok részéről. Egyesek szerint csak fordítási, értelmezési problémáról van szó: az ifjúsági munka folyamatait és eredményeit úgy kell kifejezni, hogy azokat valamennyi szereplő megértse. Ez bizonyos mértékben az ifjúsági munka formalizálását is jelenti, és egyúttal egy kettős megközelítési módot igényel: hangsúlyozni kell a tanulás folyamatát és egyúttal nem szabad elveszíteni az ifjúsági munka informális folyamatával való kapcsolatot sem. Az ifjúsági munkának a saját érdekében kell tovább működnie, nem szabad hagyni, hogy helytelen eszközzé váljon, és hogy a formális oktatás vagy a foglalkoztatás hiányosságainak egyfajta gyors orvoslására szolgáljon.  

A tanulmány elérhetősége:

https://pjp-eu.coe.int/en/web/youth-partnership/thinking-seriously-about-youth-work