Tűk a szénakazalban – Megoldás az ágazatközi ifjúságpolitikára (kivonat)

Az elvnek az egyes országok és szervezetek által történő eltérő intézményes (kormányzati és civil) alkalmazása következtében az ifjúsági terület egyfajta szénakazalként jeleníti meg az ágazatköziség elve átültetésének számos lehetőségét. Az elv nemzeti és helyi szintű fokozatos beépítése és végrehajtása az ágazatközi ifjúságpolitika (a továbbiakban: ÁIP) számos változatának kialakulását eredményezte. Az ágazatköziség gyakorlati végrehajtásával párhuzamosan monitoring, értékelési, valamint újragondolási folyamatok is zajlanak.

Nemcsak az ÁIP-ra vonatkozó elképzelések, hanem az azok gyakorlati megvalósítása is színes képet mutat, ezért fontos a sikert jelentő tényezők elemzése annak érdekében, hogy egy politikai intézkedés átvételének lehetőségét előzetesen értékelni lehessen. Ez a tudásmegosztás azonban nem gyakorol érdemi hatást az egyes országok ifjúsági területére.

Az írott szó gyorsabban utazik. Ez a könyv ebből próbál előnyt kovácsolni azzal, hogy egyrészt növelni kívánja az ifjúsági területen jelen lévő ágazatköziségről szóló irodalom elérhetőségét, amely eddig meglehetősen szegényes volt, a különböző nemzeti nyelven íródott jelentésekben merült ki és eltérő megközelítéseket, illetve elveket alkalmazott. Ezért jelen könyv olyan összehasonlítható jelentéseket és gyakorlatokat kíván bemutatni, amelyek hasznosak lehetnek a gyakorlati megvalósítás során. 

Másrészt a könyvben olyan, a témában történő elmélyülést, a tervezést és a végrehajtást elősegítő eszközöket ismerhetünk meg, amelyek mind arra törekszenek, hogy jobbá tegyék a fiatalok életét. Az európai országok között, de még az egyes országokon belül is a megyék tekintetében olyan nagymértékű különbségek állnak fenn, amelyek már eleve kizárják a „mindenkit kielégítő” megoldásokat.

Az ÁIP és az együttműködések hatékonysága, valamint fenntarthatósága azon múlik, hogy mennyire sikerül összehangolni a működés különböző szintjeit, a formális, jogi kereteken át egészen a személyes, illetve intézményközi kapcsolatokig. Ezért a könyv olyan tématerületeket ölel fel, amelyek mind az „alulról felfelé építkező” megközelítést alkalmazó szakpolitikai folyamatokat (bevonva magukat a fiatalokat, civil szervezeteket vagy a helyi adottságokon alapulnak), mind az ifjúságpolitika „felülről lefelé” történő tervezését jelentő témákat (általánosabb célt megtestesítő közpolitikák) bemutatják.

Az ÁIP témájához szorosan kapcsolódik a bevont szakemberek, szervezetek és minisztériumok együttműködésének területe. A harmadik téma ezért az ÁIP komplex rendszerének szükségességét járja körbe, kitérve a kommunikáció és az együttműködés vertikális és horizontális csatornáira egyaránt.

A könyv négy része az egyes pályázati felhívásokra benyújtott pályázati anyagokból épül fel a felhívások kronologikus sorrendjét és ciklikus természetét követve. Az első részben a szerkesztő csoport átfogó (európai) képet kíván adni az ÁIP-ról, hogy az ifjúsági terület kulcsfigurái milyen közös értelmezést javasolnak a hivatalos dokumentumokban és jelentésekben.

Az ENSZ határozatok és az Európai Unió hivatalos dokumentumai alapján az ÁIP eltérő értelmezést nyer a különböző kontextusokban, dokumentumokban, de ezzel együtt háromféle megközelítés azonosítható: 1. egyszerre történik meg a vertikális (ifjúsági minisztérium, illetve ifjúsági civil szervezetek) és a horizontális (ifjúsági minisztérium, illetve más minisztériumok) kommunikáció az érintett szereplők között; 2. az ÁIP alapelvének gyűjtőfogalomként történő alkalmazása (a fiatalokat érintő valamennyi szakpolitikának figyelemmel kell lennie a többi érintett területre is), amely már megfelelő alapokat jelent, de még nem elegendő a rendszer működtetéséhez; 3. az ÁIP együttműködést vagy koordinációt jelent, esetleg kizárólag az ifjúságpolitikát közvetlenül érintő horizontális kérdésekre fókuszál. Mindenesetre a definíciók pontosságának hiánya a jó gyakorlatok cseréjének, az elemzésnek és ezzel együtt az ÁIP fejlesztésének és végrehajtásának ellenében hat.

A második rész az ÁIP felmerülésének és tervezésének folyamatait mutatja be, hogy egyes országokban milyen (alulról felfelé vagy felülről lefelé történő) megközelítés mentén valósították meg, illetve milyen személyes és intézményi (helyi vagy országos) törekvések voltak szükségesek a sikerhez.

A Keleti Partnerség hat országában vizsgálta az ifjúságpolitika helyzetét és öt olyan problémát azonosított, amelyek az ÁIP együttműködések hiányát eredményezik: 1. az ágazatköziség megértésének hiánya 2. a szakminisztériumok szűk kapacitása 3. hiányzó vagy nem egyértelmű definíciók alkalmazása 4. a végrehajtási mechanizmusok elégtelen szintje (különösen a monitoring és az értékelés területén) 5. a fiatalok és a civil szervezetek elégtelen részvétele a politikai folyamatokban.

Egy Észtországra vonatkozó tanulmány megállapítja, hogy az ÁIP-re vonatkozó viták során figyelembe kell venni az adott ország hagyományait, történelmét, valamint a kormányzás és az ifjúsági terület addigi fejlődési útját. Az ÁIP kialakítását nem lehet általános definíciókra, modellekre, szabványokra alapozni. Az összehangolás kérdése a kompatibilitáson múlik, ugyanúgy, ahogy egy ökoszisztéma esetében is a harmónia kialakítására kell törekedni.

Fontos, hogy legyenek a prioritásokat kijelölő stratégiai tervdokumentumok és azokhoz kapcsolódó akciótervek, amelyek konkrét célokat tűznek ki, valamint kijelölik a felelősöket. Az interjúk során hasznos eszköznek ítélték meg a személyes találkozókat, kerekasztalokat, a stratégiai témákról és döntésekről való konzultációt, illetve fontosnak tartják egy minisztériumi szakemberekből álló munkacsoport felállítását is. Az Észtországban megvalósuló ÁIP működésének elemzése legfőbb akadályként az intézményi merevséget és az ifjúságpolitikának az egyes intézmények részéről történő eltérő értelmezését tekinti, és erre való tekintettel különösen fontosnak bizonyulna, hogy valamennyi érintett és szereplő részt tudjon venni a politikai folyamatokban.

Az Egyesült Királyságban készült tanulmány szerzője a fiatalokat és a közösségeket képviselő ügynökségek közötti együttműködésre helyezi a hangsúlyt és bemutatja, hogy az együttműködés minősége milyen nagymértékben függ szakmai, szervezeti és személyes tényezőktől. Walesben az 1990-es évek végén indult és a mai napig nagyrészt működő zászlóshajó kezdeményezés a fiatalok támogatása céljából olyan hatékony partnerség kialakítását segítette elő többek között az iskolák, a karrierszolgálatok, az ifjúsági szolgálatok, a rendőrség, az egészségügyi szolgáltatók, a helyi önkormányzatok és az önkéntes szektor között, amely megfelelő tapasztalatokat és lehetőségeket teremtett a fiatalok részére.

A francia tanulmány a helyi szintű ifjúságpolitika ágazatközi jellegű megközelítésének fontosságát emeli ki. A politikai cselekvésben is megtestesülő ágazatközi megközelítés olyan akadályokkal néz szembe, mint a hatalmi egyensúly változásai vagy a települési szint és az államigazgatás egyéb szintjei közötti interakciók minősége. Az ágazatköziség sikeres megvalósítása érdekében biztosítani kell annak legitimitását, a közös értékek elismerését, dedikált források rendelkezésre állását, valamint a hosszú távú tervezést és végrehajtást.   

A harmadik rész a végrehajtás során felmerülő kihívásokra fókuszál, a sikerekre és hibákra, az ÁIP jobb működését és nagyobb hatékonyságát eredményező olyan stratégiákra, amik a gyakorlatba is sikeresen lettek átültetve. Ezen témák azonosítása többnyire utólag, a külső szervek által végzett értékelés során történt. Az ifjúságpolitikának és egyúttal valamennyi szakpolitikának folyamatosan alkalmazkodnia kell a változásokhoz és az adott terület új elvárásaihoz, amelyeket elsősorban az állampolgárok életkörülményei, valamint az intézmények, szervezetek struktúrájában és működésében bekövetkező változások határoznak meg. Ezen körülmények beazonosítása érdekben folyamatosan monitorozni és értékelni kell a végrehajtás folyamatát. Ennek a komplex feladatnak az eredményét fel lehet majd használni továbbfejlesztésre, ugyanakkor kommunikálni is kell a szélesebb közönség felé.

A Finnországban készült tanulmányban megismerhetjük a 2011 és 2013 között zajló ágazatközi együttműködés fejlesztésének eredményeit. A projekt a már meglévő ÁIP struktúrák fejlesztését célozta a részvételen alapuló folyamat, valamint az együttműködő hálózatok kialakításának elemzésével. A projekt legnagyobb érdeme, hogy növelte a tervezett folyamatok, projektek hatékonyságát, valamint fenntarthatóságát azzal, hogy láthatóvá tette a projektben részt vevő szereplők funkcióit, intézkedéseit. Mindez azt eredményezte, hogy a szakemberek és a mögöttük álló szervezetek motiváltabbá váltak és több időt, illetve forrást fordítottak jövőbeni hasonló projektjeikre.

A német cikk az ifjúsági területen kialakuló horizontális és vertikális együttműködések létrehozásának nehézségeit veszi górcső alá. A kormányzás olyan új, nem hierarchikus formáinak kialakítását javasolják, amelyek együttműködésen és közös megállapodásokon alapulnak, de egyúttal tekintetbe veszik az egyes szervezeti egységek és szereplők különböző felelősségi körét is.

A Luxemburgban íródott tanulmány a társadalmi szempontok, a személyes kapcsolatok és a kommunikációs struktúrák szerepét és hatását elemzi az ÁIP folyamataiban. A szerző a Luxemburgi Ifjúsági Paktum 2012-2014 értékelése során készült vizsgálat eredményeit mutatja be, amely szakemberekkel készített interjúkon, valamint dokumentumok elemzésén alapult.

Finnországban az Ifjúsági Garancia program egyik intézkedése került elemzésre, mely az ágazatközi hálózatok lényeges elemeit, stratégiáit és funkcióit dolgozta fel. A legjobb gyakorlati példaként bemutatott hálózat példáján keresztül ajánlásokat lehetett megfogalmazni a hálózat által ellátott funkciókról (feltérképezés, hálózatépítés, tárgyalás és döntéshozatal, helyi ifjúságot érintő kérdések előterjesztése).

Az ÁIP Ukrajnában történt megvalósításáról szóló értekezés egy hosszú távú (1991-2016) vizsgálaton alapul, mely az országos szintű, ágazatközi politika jogi és strukturális kereteinek kritikai elemzésére irányul. Nemcsak egyes jogi dokumentumok, hanem a főbb intézményközi és személyek közötti kapcsolatok elemzését is megismerhetjük a tanulmányból.

Spanyolországban a katalán önkormányzatok által megvalósított ÁIP végrehajtásának komplexitását, valamint problémáit mutatja be az utolsó tanulmány. A szerzők az első ifjúsági terv 10 éves végrehajtási tapasztalata alapján ismertetik a folyamat főbb nehézségeit, illetve a sikeres megvalósítás főbb elemeit. A cikk alátámasztja, hogy az önkormányzatok intézményén belül megvalósuló ágazatközi koordináció hatékonyabb kapcsolatokat eredményez az egyes szervezeti egységek, intézmények és ifjúsági szervezetek között.

Végül a negyedik rész az ágazatközi politikákkal foglalkozik általánosságban, anélkül, hogy az elsődlegesen „ifjúságon alapuló” vagy „ifjúság vezette” lenne, de transzverzális természetéből fakadóan végeredményében az ifjúsággal kapcsolatos témákat célozza. A szerkesztők szerint ezeket is ÁIP-nek kell tekinteni, vagy legalábbis az ÁIP-nek tanulnia kellene az általánosabb ágazatközi politikáktól. Ha figyelembe vesszük más területek tapasztalatait is, az végül elősegítheti a politika és a gyakorlat modernebbé válását és valójában erről szól az igazi ágazatköziség.

Az ebben a részben található fejezetek a részvétel, az egészség és a nemek témakörét vizsgálják eltérő szemszögből. Az első tanulmány az ifjúságpolitika fejlődésének történelmi aspektusait mutatja be a fiatalok részvételi lehetőségei szempontjából és arra a következtetésre jut, hogy az elégtelen szinten valósul meg az európai intézmények szintjén. A szerző olyan jó gyakorlatokat azonosít, amelyek növelik a fiatalok döntéshozatalban és demokratikus folyamatokban való részvételét.

Egy Ausztráliában írt tanulmány egy egészségügyi célú, ÁIP keretében megvalósuló projekt kutatási eredményeinek bemutatásán keresztül próbál rávilágítani arra, hogy hogyan lehet támogatni a fiatalok egészségügyi ellátását a nyomtatott, felvilágosító célú oktatási anyagok készítésével és azok szakmai hálózatokon keresztül történő disszeminációjával.

Az utolsó tanulmány a nemek közötti egyenlőségnek az ágazatközi együttműködésekben megnyilvánuló tudományos, gyakorlati és politikai dimenzióit mutatja be az Egyesült Királyságban. Egy, a nemi szempontokat figyelembe vevő szolgáltatások nyújtásán alapuló projekten keresztül támasztják alá a korai beavatkozás és az ágazatközi megközelítés szükségességét az ágazatközi együttműködések, valamint a tervezés és a végrehajtás során megvalósuló közös döntéshozatali folyamatok elemzésével.

 

A tanulmány elérhetősége:

https://pjp-eu.coe.int/en/web/youth-partnership/needles-in-haystacks

Az EU és az Európa Tanács közötti ifjúsági partnerség keretében készült könyv 2017 decemberében lett közzétéve. Szerzők: Magda Nico, Marti Taru, Dunja Potočnik, Andrei Salikau