kezdőlap / A háborús krízis legnagyobb veszélyei az önkéntesek szemszögéből
A háborús krízis legnagyobb veszélyei az önkéntesek szemszögéből
2022. május 2. hétfő

Az önkéntes segítők lelki egészségének megőrzésének aktualitását az adja, hogy szomszédunkban háború dúl, és ezrével érkeznek hazánkba a menekültek. A segítő szakmát hivatásszerűen űzők körében van képzés arra vonatkozóan, hogy az egyén hogyan őrizze meg mentális egészségét, amikor szenvedést lát, de az egyszerű, alkalmi jótevők sokkal nehezebben kezelik ezt a helyzetet.

Háború, krízis, trauma

A háború egy kollektív trauma, amely során az emberek alapvető biztonságérzete kérdőjeleződik meg. Menekültek milliói hagyják el otthonukat és próbálnak átmeneti biztonságot találni a környező országokban, ezesetben Magyarországon. Maguk mögött hagyják egész addigi életüket, egzisztenciájukat, sokan a családtagjaikat, szüleiket, férjüket, felnőttkorú fiaikat. Az idősek nehezen mozdulnak ki a megszokottból, akkor is, ha az életük van veszélyben, a 18-60 év közötti férfiak pedig hadkötelezettek Ukrajnában. Így leginkább nők érkeznek gyerekekkel, és sokszor olyan lélektani krízisben vannak, hogy az alapvető dolgokra sem képesek, pl. megtalálni egy információs pultot vagy eljutni egyik helyről a másikra, mert egyszerűen le vannak fagyva.

A krízis egy olyan pszichológiai értelemben vett válsághelyzet, amit az ember a szokásos megoldókészletével sem megoldani, sem elkerülni nem képes. Ez egy beszűkült tudatállapot, amiből nehéz kimozdulni. Jellemző a menekülteknél a PTSD-s tünetek megléte is, emlékbetörések, szorongás, fokozott készenléti állapot. Bűntudatuk van azok miatt, akiket ott hagytak Ukrajnában és sajnos az is gyakori, hogy a harcok során elhunyt szeretteiket gyászolják.

Mik a legnagyobb veszélyek a segítőkre nézve?

A háború kitörésének első napjától bámulatos összefogásnak lehetünk tanúi Magyarországon. Segítő szervezetek és magánszemélyek fogtak össze a menekültek ellátására, szállítására, befogadására. Ezek a segítők teljes élettörténeteknek, családok szétszakadásának, félelemnek, szorongásnak, traumatizáltságnak a tanúi. Ez természetesen nagyon mélyen megérint minden empatikus embert, akik így az ún. másodlagos traumatizációnak vannak kitéve.

Gyakran fáradtságot nem ismerve segít valaki, nem eszik, nem alszik, elhanyagolja a munkáját, a menekültek ügyeit intézi folyamatosan, ami hamar kimerüléshez, kiégéshez vezethet. Ezt idejében fel kell ismerni, melynek enyhítésére jó módszer, ha például az otthonunkba befogadott menekülteket bevonjuk kisebb feladatokba, házimunkákba. Ez rájuk is jó hatással van, hiszen hasznosnak érzik magukat, és segít kimozdítani a krízisből, ha támogatjuk őket a saját ügyeik intézésében és saját döntéseik meghozatalában ahelyett, hogy helyettük csinálnánk mindent.

Fontos a lelki egészség megőrzése

A segítő csak akkor tud jól segíteni, ha lelkileg egészséges, ezért mindenekelőtt a saját mentális egészségét kell megóvnia. Ezért mindenképpen fontos, hogy próbáljuk a megszokott módon élni a mindennapjainkat a menekültek ügyeivel való foglalkozáson túl. A munka és a segítés mellett fordítsunk elegendő időt az egészséges táplálkozásra, a testmozgásra, kikapcsolódásra, családunkra és megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra (bár ezek békeidőben is fontosak, ilyen mértékű lelki és fizikai leterheltségnél jelentőségük hatványozottabb). Ha mindezek betartásával mindennapi életünket még mindig jelentősen negatívan befolyásolja a segítő tevékenység, időben és bátran kérjünk segítséget!

A cikk a pszichologuskereso.hu oldalon megjelent, Füredi Éva mentálhigiénés szakember tollából származó írás felhasználásával készült.

Szerző: Toronyi Dávid
TOVÁBBI TARTALMAK
Copyright © 2020 Erzsébet Ifjúsági Alap.
Minden jog fenntartva.
Az oldal az Európai Szociális Alap támogatásával, az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 projekt keretében jött létre.