kezdőlap / Az ifjúsági munka olyan, mint egy hullámvasút
Az ifjúsági munka olyan, mint egy hullámvasút
2021. március 25. csütörtök

Interjú Magonyné Urbán Zsuzsanna, ifjúsági referenssel

A települési ifjúsági munka fontos alakítói az ifjúsági szakemberek. Tanulságos megfigyelni egy-egy települést az ifjúsági referens felől is, hiszen a személyisége, irányultsága, a területen eltöltött idő mind-mind befolyásolja a helyi ifjúsági munkát.

Az Erzsébet Ifjúsági Alap Békés megyei munkatársai évek óta dolgoznak együtt az orosházi ifjúsági élet szereplőivel, az Orosházi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzattal (továbbiakban: GYIÖK), ismerjük a Diáktanya közösségi teret. Egyik meghatározó alakítója a területnek Magonyné Urbán Zsuzsanna ifjúsági referens, akivel most nem egy országos eseményen futottunk össze, hanem telefonon beszélgettünk munkájáról és a fiatalokról. Hamarosan ELTE-s hallgatók is betekintést nyerhetnek Orosháza példáján keresztül abba, hogyan valósul meg a településen az ifjúságügyhöz kapcsolódó feladatok ellátása, menedzsmentje, milyen az ifjúsági munka különböző településeken, térségekben. Zsuzsi a Pedagógiai és Pszichológia Kar Felnőttképzési-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet hallgatói számára tart majd előadást.

Mit csinál az ifjúsági referens? Vagyis mit csinálsz te ifjúsági referensként Orosházán?
Nincs az egész országra kiterjedő egységes munkaköri leírás, hogy mit kell csinálni egy ifjúsági referensnek, mindenhol más és más feladatok vannak. Sok településen nem csak az ifjúsági tartozik a kollégákhoz, hanem pl. a civil terület, a kultúra vagy a sport. Én szerencsés vagyok, mert én csak a települési ifjúsági munkával foglalkozom. A feladataink hasonlóak, de leginkább kreatívnak kell lenni.
Van munkaköri leírásom, azonban a kezdetektől szabadságot élvezek a mindennapi munkámban és a tervezésben. Arra a kérdésre, hogy mit csinálok, mindig nehéz válaszolni, ami épp foglalkoztat, amit fontosnak érzek, amit hallok másoktól, hogy fontos lenne, amivel segíthetek másoknak – elsősorban fiataloknak, vagy szüleiknek. Sokszor azért is nehéz ezt néhány mondatban elmondani, mert nem mindig van látszata annak, amit csinálok, vagy legalábbis nem azonnal.

Szerinted milyennek látják mások az orosházi fiatalokat?
A fiatalok nagyon kritikusak tudnak lenni a saját korosztályukkal, ugyanakkor reálisak is. Jól látják, hogy a többség nehezen elérhető, mozdítható, de az már nem biztos, hogy foglalkoztatja őket, hogy ennek mi az oka. Úgy látom, a felnőttek (dök-segítők, iskola igazgatók, önkormányzat, stb.) felismerték, hogy a jövő szempontjából fontos foglalkozni a fiatalokkal, bár nem feltétlenül tudjuk, hogyan tegyük, vagy miképp érjük el őket. Általánosságban én még mindig azt látom, hogy a felnőttek nem egyenrangú partnerként kezelik a fiatalokat, lekezelőbbek a fiatalabb korosztállyal, mint a sajátjukkal.
Szakmán belül viszont nagyon jó híre van az orosházi fiataloknak, a helyi gyermekönkormányzatnak. Ennek oka többek között a huszonéves múlt, másrészt valóban tett is érte a szervezet, mert szinte az összes szakmai rendezvényen képviseltetik magukat, olykor előadóként, szekció vezetőként is, részt vesznek országos szintű tevékenységekben, és tisztséget is töltöttek már be országos szervezetben orosházi fiatalok.

12 éve vagy ifjúsági referens. Ez idő alatt milyennek láttad a területet? Milyen íve volt?
Sok minden megváltozott és a változás egyre gyorsabb. Ívről nehéz beszélni, mert szerintem az ifjúsági munka olyan, mint egy hullámvasút. Van, hogy sikerül elérni a fiatalokat és közösen valami nagyszerű dolgot megvalósítani, van, hogy másképp alakul. Mindig van egy kis bizonytalanság a dologban, amivel meg kell tanulni együtt élni, együtt dolgozni, mert nem lehet előre tudni, hogy mik azok a – saját, vagy alulról jövő – ötletek, amiből valami jó sül ki, és mik hamvadnak el. Nem könnyű elfogadni, hogy nem mindig van eredménye annak, amit csinálunk, főként nekem, ugyanis én hasznos akarok lenni, és szeretem, ha látszata van annak, amit csinálok. Biztos ezért is szeretek például havat lapátolni. 
Sőt, abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy ami 1-2 éve sikeres volt, az ma is az lesz, hiszen a fiatal korosztály, az igényeik napjainkban, a felgyorsult világban nagyon gyorsan változnak. Emiatt sem tudunk mindig visszanyúlni a pár evvel ezelőtti programokhoz és újra-újra megvalósítani. Ehhez alkalmazkodni nem mindig könnyű.
Érdekes, hogy amióta ifjúsági referens vagyok, minden szakmai rendezvényen elhangzik, hogy az alulról jövő kezdeményezéseknek van értelme. Én ezzel nem teljesen értek egyet. Orosházán nagyon jó ellenpélda erre a Mikulásfutás, amit 20 éve a művelődési ház egyik munkatársa talált ki, és a gyerekek azóta is imádják. Nemcsak a résztvevők, hanem a szervező csapat tagjai is mindig nagyon várják és lelkesek, a lányok krampuszok akarnak lenni, a fiúkat pedig ráveszik, hogy legyenek Mikulások. A hangulat is remek.
Ezenkívül úgy érzem, az sem mindegy, én magam hány éves vagyok, mert míg a kezdetekben jobban partnerként, közülük valóként tekintettek rám, most már közelebb állok korban a szüleikhez. Ez részben megnehezíti a munkámat, mert talán nehezebben értjük meg egymást, viszont segít, hogy sok szülőt ismerek, akikkel közösek a problémák, így közösen tudunk gondolkodni, megoldást keresni.

Amikor valamibe belevágunk, van egy előzetes elképzelésünk arról, hogy milyen lesz. Te mit vártál a területtől? És mit kaptál? Mi az, amire nem számítottál és mégis megtörtént?
Soha nem felejtem el az első napjaimat. A kisfiammal három évet töltöttem otthon, időközben megszűnt a korábbi a munkahelyem, és elkezdtem munkát keresni. Megnéztem a végzettséggel kapcsolatos elvárásokat, ha megfeleltem, megpályáztam az állást. Ifjúságsegítő közösségi referens – így volt meghirdetve ez a munka a helyi lapban. Őszintén szólva, elképzelésem sem volt, mi lehet ez, sőt még a gyermekönkormányzat fogalmáról sem hallottam addig. Én pusztaföldvárról származom, ott nem volt ilyen. A békéscsabai középiskolás éveimből is csak a Garabonciás Napok és a diákpolgármester választás maradt meg, mint diákélet. Ennek ellenére jelentkeztem, és hát engem választottak. Persze előtte utánanéztem a területnek, és az elképzeléseimet is le kellett írni. Rögtön az elején megkaptam azt a szabadságot, ami a mai napig kitart. Nem volt kitaposott út, amin haladnom kellett, mivel előttem nem volt főállású ifjúsági referense Orosházának. A munkámban szabad kezet kaptam, ami eleinte nem volt könnyű, azonban örülök, hogy kiélhetem a kreativitásomat és legtöbbször magam oszthatom be az időmet. Szerencsés vagyok ilyen szempontból (is). Orosházán a gyermek- és ifjúsági önkormányzatiság, az ifjúsági referensi munka minden szempontból önálló, független, elismert terület.

Van egy középiskolás fiad, egy alsós kislányod. Rajtuk keresztül, velük együtt te is sajátélményt gyűjtesz nap, mint nap. Változtatott-e rajtad az anyaság, hat-e az ifjúsági munkádra mindaz, amit velük, általuk megélsz?
A fiam 3 éves volt, amikor ifjúsági referens lettem, és az ovisok akkor sem tartoztak feltétlenül a szigorúan vett célcsoportunkhoz. Tehát már anya voltam 2009-ben is, de a munkámra még ez nem volt olyan mértékű hatással. Ez azóta megváltozott, a 15 éves fiam az első számú megfigyelési pont, mivel ő van a legközelebb, róla tudok a legtöbbet, hajlamos vagyok belőle kiindulni bizonyos dolgokkal kapcsolatban. De tudom, nem lehet ráhúzni az egész korosztályra az ő szokásait, természetét, gondolatait. Sokszor megkérdezem, pl. kit hívna meg egy-egy rendezvényre, milyen zenét hallgat, szerinte azt sokan szeretik-e… Segítség nekem, hogy ő ilyen idős most, és az is segítség, hogy a szülőket is könnyebben elérem, mivel általa többen vannak az ismeretségi körömben azok, akiknek kamasz gyerekük van. A kislányommal kapcsolatban ezt még kevésbé érzem, de ő még csak 9 lesz nyáron, én pedig leginkább kamaszokkal, vagy nagyobbakkal vagyok kapcsolatban munkám során.

Az ifjúsági munkának szépségei és sikerei mellett nehézségei is vannak. Neked most mi okoz nehézséget? És a fiataloknak?
A munkám legkedvesebb része, amikor egy fiatal megkeres azzal, hogy szeretne valamit csinálni a városban, ebben az én segítségemet kéri, és együtt kiokoskodjuk, hogy lehet megvalósítani, ő mit tud ehhez hozzátenni. Ennek nagyon jó terepe az „Amit csak akarsz” pályázat, ami évek óta fut Orosházán.
Egyszer szeretném majd egy kiadványban megjelentetni azokat az ötleteket, amik valóban fiataloktól jöttek és meg is valósultak.
Évek óta egyre nehezebb elérni őket, ezt nem titkolom. Több szakmai fórumon szó volt már erről és a többség egyetért abban, hogy ezt nem lehet egyértelműen az online tér rovására írni. Úgy érzem, bátortalanabbak, kevesebb az önbizalmuk, nehezen kezdeményeznek. Jó lenne ezen változtatni, mert egyébként hihetetlen jó ötleteik, gondolataik vannak.
A fiatalok nem ahhoz vannak szokva, hogy meghallgatják őket, számít a véleményük. Nehéz elhitetni velük, hogy a GYIÖK-ben, a Diáktanyán megtalálják ezt a terepet.
A fiatalok a járvány miatt vannak most leginkább nehéz helyzetben, legalábbis mi, felnőttek így gondoljuk, erre vonatkozó felmérésről még nem tudok, de úgy vélem, foglalkozni kell ezzel a kérdéssel települési és országos szinten is. Meg kell kérdezni őket, hogy viselik a bezártságot és milyen elképzeléseik vannak az „azután”-nal kapcsolatban. Nagyon oda kell most (is) figyelnünk rájuk.

Mivel tudnád jellemezni a te ifjúsági referensi időszakodat? Mi az, amit te adtál ehhez a területhez?
Elkészült az ifjúsági koncepció és cselekvési terv, ami egyfajta összefoglalója a területnek. Volt két országos GYIÖK-ös találkozó Orosházán ez alatt a 12 év alatt, nemzetközi ifjúsági programok valósultak meg a városban (most is van egy nyertes pályázatunk). 2017-ben elnyerte a város az UNICEF Gyerekbarát Település címét, ebben is volt, van részem. 
Örülök, hogy jó a kapcsolatunk a civil szervezetekkel, az iskolákkal.

Egy másik településen ugyanez a Zsuzsi mennyire végezne más ifjúsági munkát? Van-e olyan település, ahol szívesen élnél és lennél ifjúsági referens?
Ó, én nagyon orosházi vagyok! Én soha nem mennék el innen, nagyon szeretem a várost.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magonyné Urbán Zsuzsanna, Zsuzsi vagyok, ifjúsági referens Orosházán. Sokan gondolják, hogy én vagyok az OHGYIÖK, de itt is megragadnám az alkalmat, hogy ezt megcáfoljam. Végzettségemet tekintve külkereskedelmi ügyintéző (éljen a Közgé!), kereskedelmi szakmenedzser, személyügyi szervező és ifjúságsegítő, valamint vágyott szociális munkás, ez a következő cél, melyet várhatóan 2023-ra elérek. Eredetileg pusztaföldvári vagyok – anyukám és nagymamám a mai napig ott élnek, tanulmányaim nagy részét Békéscsabán folytattam, Orosházán lassan 20 éve élek. Szeretem a várost, nem szívesen élnék máshol, pl. egy nagyobb településen, hiszen számomra fontos, hogy ha végigmegyek az utcán, sok ismerős jöjjön szembe.

Férjem vállalkozó, két gyermekünk van, 15 és 9 évesek.

Kedvenceim:

hely: Fehér-tó és környéke, Szilvásvárad

étel: stíriai metélt

zene: Tankcsapda, Margaret Island

film: Dirty Dancing, Csillag születik

TOVÁBBI TARTALMAK
Ez is érdekelhet
Copyright © 2020 Erzsébet Ifjúsági Alap.
Minden jog fenntartva.
Az oldal az Európai Szociális Alap támogatásával, az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 projekt keretében jött létre.