kezdőlap / Daniel Poli és Jochen Butt-Pośnik: Fiatalok nyílt részvétele
Daniel Poli és Jochen Butt-Pośnik: Fiatalok nyílt részvétele
2021. május 17. hétfő

A 18 éves kor alatti fiatalok nem rendelkeznek szavazati joggal Európában, az ő érdekeiket szüleik vagy törvényes képviselőik képviselik. A fiatalok azonban olyan sajátos érdekekkel bírnak, amelyeket nem feltétlenül osztanak meg az őket képviselő személyekkel. A források igazságos felosztása, az államadósság, a nyugdíjak, a klímavédelem, az Internet és a részvétel kérdései mind olyan témakörök, amelyek érdekellentéteket jelentenek az egyes generációk között

A jelenlegi demográfiai trendek alapján a szavazati joggal rendelkező fiatal felnőttek sem jelentenek „potenciális veszélyt” a választásokra nézve, ugyanis egy egyre inkább csökkenő számú kisebbséget képviselnek. Egy 2017-es Eurostat jelentés szerint az EU-28-ak teljes lakossága 2050-re el fogja érni az 525,5 millió főt, miközben a gyermekek és fiatalok aránya a 2013-as 33,5%-ról 30,8%-ra fog csökkenni. Ennek következtében tovább fog fokozódni a fiatal korosztályok képviseletének hiánya. Hogyan várhatjuk el azt, hogy a fiatalok demokratikus viselkedést sajátítsanak el, ha nincsenek pozitív tapasztalataik azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnák becsatornázni érdekeiket a meglévő döntéshozatali folyamatokba? Ennek jelei már jól láthatóak abban is, hogy a fiatalok egyre kisebb számban vesznek részt politikai pártokban vagy a választásokon. Egy demokratikus társadalomban a részvétel olyan új formáit és eljárásait kellene kialakítania a fiatalok számára, amelyeket ők is elfogadnak és használnak, és amelyek támogatják azt, hogy a hangjuk eljusson a döntéshozókhoz és a politikai intézményekhez. 

A fiatalok offline és online kommunikációja (és élete) között ma már nincs nagy különbség. Az élőhellyel való interakciók ma már mobileszközökön és online platformokon keresztül, a társadalmi életben való részvétellel, iskolába vagy munkába járás során, képzéseken és más nem formális tevékenységeken keresztül történnek.

Mivel a technológia ma már a fiatalok mindennapi kommunikációjának alapvető részévé vált, a digitális világban szerzett tapasztalataikat is áthozzák a valós világba, különösen a nem hierarchikus viszonyaikba. Amennyiben életben akarjuk tartani a demokráciát, a kormányzati struktúráknak a részvételt kell megtenniük az „új normává”. A döntéshozatali folyamatokat és a részvételt átláthatóvá és mindenki számára elérhetővé kell tenni nyílt módszerekkel.  A valós részvétel azt jelenti, hogy a hatalom, a tudás és a források megosztása nagyobb együttműködésre támaszkodva történik, mint a mostani hagyományos hierarchikus struktúrák esetében. Ebben a tekintetben a XXI. században már a fiatalok nyílt részvétele a jó kormányzás sikerének kulcsa. A témakör elemzéséhez a szerzők kettő, a fiatalok részvételének javítását célzó projekt megállapításait vizsgálták meg alaposabban.

A projektek keretében ajánlások és irányelvek születtek a fiatalok részvételi lehetőségeiről, valamint azzal kapcsolatban, hogy az ifjúsági munka milyen szerepet tud betölteni a társadalomban és a döntéshozatali folyamatokban való részvételhez szükséges kompetenciák kibontakoztatásában. A szerzők szerint az ifjúsági munkának nagyobb szerepet kellene játszania a fiatalok és a döntéshozatali folyamatok közötti kapcsolatban.

A bevezetést követően a szerzők röviden bemutatják a projekteket, amelyekben a multilaterális szintű egymástól való tanulás elősegítésével a fiatalok részvételének növelését tűzték ki célul.

A Youthpart elnevezésű, többoldalú együttműködési projektet a Németországi Szövetségi Köztársaság Család-, Idős-, Nőügyi és Ifjúsági Minisztériumának égisze alatt működő Nemzetközi Ifjúsági Szolgálat indította el. Egy nemzetközi párbeszédet akartak kezdeményezni arról, hogy napjaink digitalizált társadalmában miként lehetne még több fiatalt ösztönözni a döntéshozatali folyamatokban való részvételre. A projekt keretében irányelveket fogalmaztak meg a fiatalok sikeres e-részvételéhez(eParticipation, elektronikus részvétel). A 2011 decemberétől 2014 áprilisáig tartó munka során a projektpartnerek négy nemzetközi workshopot tartottak az irányelvek fejlesztéséről, és két olyan eseményt szerveztek, ahol európai szakértők és fiatalok részvételével gyűjtötték be a témakörrel kapcsolatos visszajelzéseket. A folyamatban részt vettek nemzeti tanácsadó testületek is, valamint figyelembe vették számos érdekelt véleményét, beleértve a fiatalokat, ifjúsági szervezeteket, kutatókat, közigazgatási szerveket, szoftverfejlesztőket és ifjúsági munkásokat is. Az irányelvek azoknak szólnak, akik e-részvételi folyamatot akarnak kezdeményezni, és tudni szeretnék, hogy mely tényezőket kell figyelembe venni a fiatalok e-részvétele hatékonyságának növelése érdekében.

Az irányelvek meghatározzák azokat az alapelveket, amelyek alkalmazása szükséges a sikeres e-részvételhez:

  • Igazodás a fiatalok valóságához: Ki kell terjednie a tartalomra, az információkra, az időbeosztásra, a tervezésre és a technikai végrehajtásra is. Ezeket úgy kell meghatározni, hogy ösztönözze, motiválja a fiatalokat, felkeltse érdeklődésüket.
  • Alkalmazható a jelenleg érvényben lévő közigazgatási eljárásokban: Amennyiben össze akarják kapcsolni a politikai döntéshozatali folyamatokkal, különös tekintettel kell lenni a személyzet képzésére, az elvárások utólagos kezelésére teljesülésük függvényében, a fiatalok részvételét támogató átfogó politikai stratégiák és törvények figyelembevételére, valamint arra, hogy az e-részvétel megfeleljen a releváns jogi és hatósági követelményeknek.
  • Források: Fontos, hogy rendelkezésre álljon a szükséges szaktudás, idő, finanszírozás, technológia és tanácsadói szolgáltatások.
  • Hatékonyság és közvetlen hatás: Az e-részvételi folyamatoknak fel kell mutatniuk valamilyen eredményt, és lényeges, hogy ezek be legyenek csatornázva a döntéshozatali folyamatokba.
  • Átláthatóság: Az egész folyamatot átláthatóvá kell tenni mindenki számára (információ, szoftver, eszközök stb.).
  • A fiatalok bevonása az elejétől a végéig: A folyamat valamennyi szakaszában érvényesülnie kell, és végig biztosítani kell a fiatalok számára a visszacsatolás lehetőségét.

Ezeken túlmenően megismerhetjük a projektben történő részvétel különböző dimenzióit, a részvételi folyamatnak a döntéshozók bevonásának mértékétől függő szerkezetét, valamint az e-részvételi folyamatok egymást követő szakaszait.

A tanulmányban bemutatásra kerülő másik projekt a „Fiatalok részvétele a Demokratikus Európában” címet viseli. Ez az ugyancsak két évig tartó többoldalú együttműködési projekt Izrael, Litvánia, Lengyelország, az Egyesült Királyság, valamint Németország partnerségével valósult meg.

A projekt legfőbb eredményeként számos ajánlást fogalmaztak meg a fiatalok részvételének erősítése érdekében. Az ajánlásokban az alábbi öt területre hívják fel az európai intézmények, a nemzeti, regionális és helyi kormányzatok, közigazgatási szervek, valamint a civil társadalom figyelmét.

  • A részvételnek számos megjelenési formája és területe létezik: Próbálják megérteni és elsajátítani, hogy a fiatalok részvétele változatos módokon történik. Fontos, hogy alkalmazzák és terjesszék az érdemi hatással járó, a hatalom megosztását jelentő jó példákat, mint pl. a „Fiatal Polgármesterek” (Egyesült Királyság), vagy a „Tanulói Költségvetések” (Olaszország, Portugália, Franciaország, Németország). Az osztrák modellként működő „Ifjúsági Ellenőrzés” pedig már egyenesen jogi kötelezettséget teremt a fiatalok döntéshozatalba történő bevonására.
  • Fontos, hogy megtanítsuk a fiatalokat a demokratikus polgári létre: A demokrácia vonatkozásában is biztosítani kell az élethosszig tartó tanulás lehetőségét a formális, a nem-formális és az informális oktatás valamennyi területén, hogy a fiatalok már korán megismerjék a döntéshozatali, demokratikus gyakorlatokat.
  • Egy egész társadalom kell ahhoz, hogy kinevelj egy demokratát: A XXI. század a jó kormányzás részeként megkívánja, hogy a politika és a közigazgatás változtasson a hozzáállásán abban a tekintetben, hogy kifejezetten üdvözölnie és támogatnia kellene a részvétel lehetőségét, ugyanakkor annak határairól is őszintén kell beszélni. Erőfeszítéseket kell tenni a hátrányos helyzetű és kirekesztett fiatalok elérése érdekében.
  • Már nagyon sok jó projekt és megközelítés létezik, használják is azokat: Az egymástól való tanulás jegyében jó gyakorlatokat kellene cserélni, illetve terjeszteni kellene a már rendelkezésre álló, bárhol alkalmazható tudásanyagot, tapasztalatokat. Nem a gyakorlati tapasztalatok vagy a célzott módszertan hiánya jelenti a problémát, hanem elsődlegesen az, hogy hiányzik a fiatalok részvételi lehetőségeinek biztosítására irányuló politikai akarat.
  • További kutatásokat kell folytatni a részvétel új és alternatív formáinak jobb megismerése érdekében.

 

A két projektből az alábbi következtetések vonhatók le a részvételi folyamatokban résztvevők vagy az iránt érdeklődők számára:

  • Nyílt kormányzás: Biztosítani kell a hatalom tényleges megosztását, a részvétel elszigetelt formáinak támogatása nem elégséges. A politikai döntésekben érintettek bevonása nem csak méltányos, hanem ésszerű lépést is jelent: az érdekeltek korai bevonása ugyanis csökkenti a későbbi tiltakozások előfordulását, valamint a költségeket is. Mindez túlmutat a politika-csinálás azon XX. századi elképzelésén, hogy csak egy vezető vagy egy szűk elit lehet képes a megfelelő döntések meghozatalára. Az állampolgárok már megszokták azt, hogy számos területen számítanak hozzájárulásukra (pl. Wikipedia). Ráadásul a politika mai formájában nem képes szembeszállni a jövőbeli komplex kihívásokkal. Ezért a XXI. században a „jó kormányzás” olyan új formájára van szükség, amely bevonja az állampolgárokat a döntéshozatali folyamatokba. Bizonyos esetben lehetővé kell tenni a közvetlen befolyást, különösen a helyi szinten, de regionális, nemzeti és európai szinten egyaránt. Támogatni kell és forrásokat kellene biztosítani a részvételre, különösen a hátrányos helyzetűek és a kirekesztettek vonatkozásában.
  • Nyílt eljárás: A kormányzásnak ehhez az eltérő módjához olyan megfelelő eljárásokat kell társítani, amelyek lehetővé teszik a (fiatal) állampolgárok offline és online részvételét. Biztosítani kell azt, hogy akik éltek a véleménynyilvánítás lehetőségével a későbbiekben megtudhassák, hogy hogyan kezelték ötleteiket, melyek azok, amiket megvalósítottak közülük.
  • Nyitva áll mindenki előtt: Meg kell határozni, hogy melyek azok a kérdések, amikről dönteni lehet, és melyek azok a kérdések, amelyekről a választott parlamenti képviselők döntenek továbbra is. A politikai és az állampolgári ismeretek oktatása során lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok megértsék és kritikai szempontból értékeljék a demokrácia működését. Különös hangsúlyt kell fektetni azon fiatalok elérésére, akik úgy érzik, hogy távol áll tőlük a politika (pl. átfogó kommunikációs eszközökkel, a politikusok lépjenek kapcsolatba a fiatalokkal stb.).
  • Nyitottság a fiatalok realitásaira: Nem elég az, hogy fiatalos reklámtárgyakat alkalmazunk a fiatalok elérésére. Ha azt szeretnénk, hogy ténylegesen részt vegyenek a folyamatokban, figyelembe kell venni eltérő szükségleteiket, fiatalos lendületüket, az általuk használt nyelvezetet, a találkozási helyeiket. Mivel ezek közül nem mindegyik illeszkedik a hagyományos döntéshozatali folyamatokhoz, ezért szükséges egy közvetítő közeg, nevezetesen az ifjúsági munka támogatása. Az ifjúságsegítés területe számos lehetőséget rejt ebben a tekintetben, és képes támogatni a fiatalok döntéshozatalban vagy általában a demokratikus társadalomban történő részvételét.

A szerzők az utolsó fejezetben bemutatják, hogy az ifjúsági munka miként tudja segíteni a demokráciát, az állampolgárság kérdéseit és a részvételt. Az ifjúsági munka kapcsolódási pontot, illetve egyfajta fordítói szerepet tölt be a fiatalok és a döntéshozatal valamennyi szintje között. Az ifjúságsegítőknek magabiztos álláspontot kell képviselniük politikai szereplőkként, valamint egyfajta katalizátor szerepet kell betölteniük a fiatalok képviselőjeként. Ők kapcsolják össze a fiatalokat a rájuk hatást gyakorló politika és közigazgatás világával, és fordítva is. Ezért az ifjúsági munkások szakmai ismereteinek ki kell terjednie a politikai és az állampolgári ismeretekre, a fiatalok ösztönzéséhez szükséges kompetenciákra, a részvétel offline és online formáinak ismeretére. Rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy elmagyarázzák a fiataloknak, hogy a demokrácia intézményében való csalódás elengedhetetlen része a demokrácia működésének. El kell tudniuk megmagyarázni nekik, hogy miért tart olyan sok ideig a demokratikus döntéshozatal, és hogy miért nem lehet minden egyes esetben figyelembe venni a fiatalok szempontjait. Végül nagyon fontos, hogy képesek legyenek megerősíteni a fiatalok helyzetét azon a téren, hogy a politikai döntéshozók partnerként tekintsenek rájuk. 

 

A tanulmány elérhetősége:

 

https://pjp-eu.coe.int/documents/42128013/47262538/Ch4.pdf/1f2a8a26-c5ee-234d-17bf-f917e575ff5e

TOVÁBBI TARTALMAK
Ez is érdekelhet
Copyright © 2020 Erzsébet Ifjúsági Alap.
Minden jog fenntartva.
Az oldal az Európai Szociális Alap támogatásával, az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 projekt keretében jött létre.