kezdőlap / Simona Isabella és Giuliana Mandich: Kapcsolódás a jövőhöz
Simona Isabella és Giuliana Mandich: Kapcsolódás a jövőhöz
2021. március 23. kedd

Milyen szerepet tölt be a mobilitás a fiatalok jövőképében?

 

A szerzők a cikkben azt kísérlik meg bemutatni, hogy a mobilitás milyen szerepet tölt be a mai fiatalok által elképzelt jövőképükben. A tanulmány 18-19 éves, Szardínia legnagyobb városában élő fiatalok által írt fogalmazások elemzésén alapul. Arra kérték őket, hogy képzeljék el magukat 90 évesen és meséljék el életük történetét. Majd a későbbiekben látni fogjuk, hogy a mobilitás igenis milyen jelentős szerepet játszik a fiatalok törekvéseiben. Az elképzelt életrajzok elemzése segítségével azonosítani tudták azokat a kulturális akadályokat (tudás, képességek és értékek), amelyek napjainkban akadályozzák a fiatalok mobilitását

A második fejezetben bemutatják a mobilitás megjelenését, illetve szerepét az ifjúságpolitikában. Az Európai Unió az 1980-as évek végétől kezdte el az ifjúsági csereprogramok, és ezzel az ifjúsági mobilitás támogatását olyan különböző támogatási programokon keresztül, mint az „Erasmus” vagy az „Ifjúság Európáért”. Az Európa Tanács az 1990-es évek során számos határozatot fogadott el a fiatalok földrajzi mobilitásának támogatása érdekében pl. Európai Ifjúsági Kártya Szövetség (EYCA). Az „Új lendület Európa fiataljai számára” című fehér könyvvel az Európai Bizottság célja egy olyan új együttműködési keretrendszer kidolgozása volt egyfajta válaszként a fiatalok közéleti részvétel hagyományos formáitól történő elidegenedésére, amellyel lehetőséget biztosított az ifjúságpolitika területén dolgozók számára, hogy könnyebben be tudják vonni a fiatalokat az őket érintő döntésekbe. A 2006-ban közzétett Európai Mobilitásminőségi Alapokmány minőségreferenciát jelentett a külföldön igénybe vett oktatási és képzési tevékenységek tekintetében: iránymutatást nyújtott a tanulásra vagy más célra (pl. továbbképzés) irányuló mobilitási megállapodásokhoz. Ezt követően a „Fiatalok lendületben” (2007-2013) program adott nyomatékot annak, hogy a fiatalokat aktív polgárként kell bevonni a társadalomba, annak érdekében, hogy erősödjön bennük az Európához való tartozás érzése. 2008-ban az ifjúsági mobilitásra vonatkozó tanácsi következtetések kihangsúlyozták azt, hogy a fiatalok mobilitása a társadalmi és munkaalapú integrációnak, valamint Európa versenyképesebbé tételének is fontos tényezője. Mind az Európai Unió, mind az Európa Tanács egyetértettek abban, hogy az ifjúsági mobilitás kiemelt terület az ifjúságpolitikában.

A mobilitás lényeges szerepet játszik abban, hogy felkészítse a fiatalokat a jövő társadalmára, nyitottak legyenek az új ötletekre, könnyebben menjen nekik a nehézségekkel való megküzdés, és hogy kiterjessze a tanulási mobilitásra vonatkozó lehetőségeket. Az európai politikák szerint a fiatalok fontos szerepet töltenek be a társadalmak jövőbeli irányainak meghatározásában. A mobilitásra vonatkozó adatok azonban kissé felemás képet mutatnak. A hosszú távú trendek alapján a fiatalok egyre inkább mobilisabbá válnak, mivel növekvő mértékben lépik át a nemzeti határokat tanulás, munka vagy önkénteskedés, illetve utazás céljából. Mindazonáltal 2008 után a gazdasági válság több országban is visszavetette a fiatalok mobilitását. Az EZ 2012-es ifjúsági jelentése szerint a mobilitásra vonatkozó statisztikai adatok alapján csak a fiatalok kis hányada töltött több, mint 1 hónapot külföldön munkavállalás céljából. A fiatalok nagy többsége soha nem vett részt külföldi oktatásban vagy képzésben. Mindössze 13,5%-uk tanult másik országban. Az eredmények tehát nem igazán kecsegtetőek az európai politikák teljesítménye szempontjából. Ráadásul kifejezetten rosszak az eredmények a hátrányos helyzetűek tekintetében. A jelentés alapján az olasz fiataloknak csak 12%-a nyilatkozott úgy, hogy oktatási célból töltött vagy tölt el időt egy másik országban. A külföldön való legalább 1 hónapos tartózkodás aránya rendkívül alacsony volt, amennyiben az nem tanulási vagy nyaralási céllal történt.

Az ifjúsági mobilitásra vonatkozó 2008-as Tanácsi következtetések kihangsúlyozták, hogy a fiatalok mobilitása fontos az Európához tartozás érzésének megerősítéséhez, a társadalmi és munkaalapú integráció növeléséhez, és egy versenyképes európai gazdaság biztosításához. Ezt erősíti, hogy az Európa 2020 egyik fő kezdeményezése a Bizottság „Mozgásban az ifjúság” programja. Az ifjúságpolitikai programok és dokumentumok alapján a mobilitás egy olyan képesség, amit a fiataloknak el kell sajátítaniuk, amennyiben javítani szeretnének általános életkörülményeiken és egy jobb jövőt szeretnének teremteni mind maguk, mind egész Európa számára.

Különösen nagy az elutasítottság az olasz fiatalok körében. Az olaszországi helyzet elemzése azonban alaposabb vizsgálatot igényel. Egyrészt úgy tűnik, hogy az országos szintű ifjúságpolitika hiánya gyengíti az európai politika hatását, másrészt a fiatalok nem képesek kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket az uniós programok kínálnak számukra. Noha nehéz teljesen megérteni az ellenállás okait, azt mégis fontos megjegyezni, hogy egy 2011-es Eurobarometer vizsgálat alapján nem a pénzügyi erőforrások hiánya vagy a tartózkodás magas költségei jelentik az elsődleges okát annak, hogy a válaszadók nem mentek külföldre (20%). A legfőbb indok az érdeklődés hiánya volt (28%)

A harmadik fejezetben megismerhetjük a mobilitás és a motilitás fogalmak közötti különbségeket. A mobilitás lényeges eleme az uniós politikáknak, ugyanakkor további elemzésnek kell alávetni annak érdekében, hogy jobban megértsük ezt a sokoldalú fogalmat. Meg kell vizsgálni a mobilitás különböző formáit (nyaralás, tanulás, munka/önkéntes munka, rövid távú – hosszú távú, fizikai – virtuális), valamint a mobilitás jelentéseit, és hogy ezek hogyan jelennek meg a közéleti viták, illetve a személyes elbeszélések során. A fiatalokról és a mobilitásról folyó uniós diskurzusban legalább három jelentéssel bír ez a fogalom.

Először is, a mobilitás a mozgás szabadságaként írható le. Ebben az értelemben olyan szerzett jogot jelent, ami a nemzeti határok átlépésének jogában fejeződik ki. A mobilitás, a szabadság és a jogok közötti kapcsolat képezte az európai gazdasági, politikai és társadalmi tér megteremtésének alapját, és természetesen ez jelenti az alapvető szabadságok egyikét az Unióban.

Emellett a politikai narratívákban olyan tapasztalatként is tekintenek a mobilitásra, amely javítja az uniós állampolgárok lehetőségeit, kilátásait. A mobilitás nyújtotta lehetőségek lényegesen hozzájárulnak más uniós célkitűzések eléréséhez is. A vonatkozó szakirodalom egyre többet foglalkozik azzal, hogy a mobilitás milyen hatást gyakorol a személyes fejlődésre (készségfejlesztés, foglalkoztathatóság növelése, stb.), hogyan járul hozzá az uniós állampolgárság tudatának kialakulásához, a sokszínűség tiszteletben tartásához.

A mobilitás harmadik, és egyben az ifjúságpolitika szempontjából különösen jelentős dimenzióját az arra való képesség jelenti. Olsson értelmezésében ez a képesség lehetővé teszi azt, hogy valaki a helyi és regionális szintek felett helyezze el magát. Ezekről a fiatalokról olyan kép él, hogy aktív határátlépők, vállalkozó szelleműek, kreatívok, szolidárisak és elfogadják a kulturális sokszínűséget.   

A mobilitással foglalkozó tanulmányok területén újabban megjelent a motilitás fogalma, amely a mobilitásnak ezt a harmadikként említett dimenzióját (mozgásképesség) próbálja minél jobban megragadni. A szerzők szerint három tényező határozza meg egy adott személy motilitását, amelyek együtt jelentik az ún. „motilitási tőkét”: hozzáférés, kompetencia és készségek, valamint a kognitív módon történő ráfordítás. A hozzáférés ebben az értelemben túlmutat a hagyományos területi dimenzión, és azon túlmutatóan az erőforrásokhoz, lehetőségekhez való nyilvános hozzáférést jelenti. Kompetenciák alatt a mobilitáshoz szükséges képességeket (fizikai aktivitás), készségeket (pl. jogosítvány), valamint szervezési ismereteket (tervezés, tevékenységek összehangolása) értik. A kognitív ráfordítás arra utal, hogy képesek értékelni a lehetőségeiket, stratégiákat alkalmaznak, értékek, szokások, észrevételek mentén hozzák meg döntésüket. Fontos azonban megkülönböztetni a motilitást a mobilitástól, ugyanis ez utóbbi itt magát a lehetőséget jelenti. 

Ha mindezek mentén újra átgondoljuk, hogy milyen lehetőségei vannak az EU-nak a mobilitás növelésére, azt láthatjuk, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a kulturális elemek azon komplex rendszerére, amely lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy lehetőségként tekintsenek a mobilitásra. Konkrétabb kérdéseket kell feltenni: Milyen fajta tudásra és szervezeti kapacitásra lenne szükség? Milyen mobilitási stratégiákat kellene használni? Milyen értékek, szokások hatnak a mobilitásra?

A negyedik fejezetben a szerzők egy esettanulmány ábrázolásán keresztül mutatják be, hogy az olasz fiatalok miképpen gondolkodnak a mobilitásról. Kutatási projektjük során egy koncepciót kívántak kidolgozni azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok miként képzelik el jövőjüket. Ehhez 250 olyan fogalmazás kvalitatív és kvantitatív elemzését végezték el, amelyeket Szardínia legnagyobb városában, Cagliariban élő 18-19 éves tanulók írtak arról, hogy elképzelve magukat 90 évesen miként mesélnék el életüket. Szembetűnő volt az, hogy a fiatalok milyen eltérő, ki jobb, ki rosszabb képességekkel bírnak a lehetséges jövő elképzelését illetően. Az elemzés kimutatta, hogy a földrajzi mobilitás nagyon fontos részét képezte az elképzelt életrajzoknak (60%). A tanulók három célból szeretnének külföldre menni: nyaralás, tanulás és a munka.

A szerzők bemutatják, hogy a mobilitás ezen három típusa miként jelennek meg a fogalmazásokban. A nyaralás témaköre szinte valamennyi esszének része. Közös jellemzőjük, hogy ezt egyfajta álomutazásként jellemezték régi barátokkal, baráttal vagy barátnővel, vagy akár a családdal. Sokszor felbukkant a fiatalok azzal kapcsolatos aggodalma, hogy fejleszteni kellene angol nyelvtudásukat, amennyiben munkát szeretnének szerezni akár Olaszországban, akár más külföldi országban. Amellett, hogy többen azért mennének külföldre, hogy fejlesszék nyelvismeretüket, volt jó pár példa, amely közvetlenül a mobilitás fejlesztésére irányult. Ez azonban szinte mindig csak egy rövid, elszigetelt epizódként jelent meg, amely nem volt különösebb hatással további életükre. A mobilitás sokszor szerepet játszott azon döntésükben, amikor szakmai vagy személyes ambíciók elérése érdekében mentek külföldre. Tisztában voltak azzal, hogy a földrajzi mobilitás az egyik előfeltétele annak, hogy munkát találjanak, de nem tulajdonítottak neki jelentősebb szerepet a karrierjük előrehaladása során. Érdekes módon a mobilitás két alapvető kategóriája is felbukkant a fogalmazásokban. Az egyik a tanulók családjainak migrációs tapasztalataival áll kapcsolatban. Szerintük ez elkerülhetetlen sorsuk, folytatniuk kell a jó példát jelentő családi mintát. A másik kirajzolódott minta a média világára történő hivatkozás széles körű alkalmazása volt. A fiatalok gyakran hivatkoztak TV sorozatokban, filmekben, videójátékokban szereplő karakterekre annak alátámasztására, hogy milyen helyekre szeretnének eljutni.

Az utolsó fejezetből megismerhetjük, hogy a tervezett mobilitás milyen szerepet tud játszani a fiatalok jogainak erősítésében. Végkövetkeztetésként a szerzők a következőket állapítják meg. Először is, annak ellenére, hogy a mobilitásra vonatkozó retorika pozitívként jeleníti meg a mobilitás elvét, nem szükségszerűen segíti a fiatalok érvényesülését. A mobilitás univerzális, absztrakt modellje csupán a mobilitás fokozására és kevésbé az érdekérvényesítésre koncentrál. Másodsorban, a mobilitás megerősítése érdekében figyelembe kell venni azt, hogy a különböző kultúrákban másfajta mobilitási intézkedéseket hoznak meg, és ennek következtében kulturális kérdéssé alakítják át a mobilitási célkitűzéseket. Végül pedig a szerzők arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy az oktatási intézmények nem nyújtanak elegendő támogatást, nem tájékoztatják a fiatalokat a mobilitási lehetőségekről, nem hangsúlyozzák a motilitás előnyeit. Még azok a tanulók is, akik mobilis szakmában kívánnak elhelyezkedni (pl. turizmus), a családi migrációs élmények vagy a médiában elhangzottak alapján jutnak csak információkhoz. Ez lehet a magyarázat az olaszországi helyzetre is, ugyanis ott az oktatási rendszer nem tudja hatékonyan támogatni a fiatalokat jövőbeli terveik kialakításában. 

A tanulmány elérhetősége:

https://pjp-eu.coe.int/documents/42128013/47262046/52_chapter_5.pdf/7aa0efda-9003-4780-9660-aba7f7cc0e22

TOVÁBBI TARTALMAK
Ez is érdekelhet
Copyright © 2020 Erzsébet Ifjúsági Alap.
Minden jog fenntartva.
Az oldal az Európai Szociális Alap támogatásával, az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 projekt keretében jött létre.