James O'Donovan és Manfred Zentner: A COVID-19 ifjúsági szektorra gyakorolt hatásainak jobb megértéséhez

Az Európai Bizottság és az Európa Tanács közötti partnerség keretében egy kutatási projekt indult az ifjúságpolitika területén a COVID-19 ifjúsági ágazatra gyakorolt hatásainak megismerése céljából.

A projekt során többek között elkészítettek egy kérdőívet az Európai Ifjúságpolitikai Tudásközpont és az Európai Ifjúságkutatók Csoportja hálózatának kapcsolattartóitól történő adatgyűjtés érdekében, majd összesítették és értékeltek azok válaszait. Elsősorban a COVID-19-nek az ifjúságpolitikai kezdeményezésekre, az ifjúsági munkára, valamint az ifjúsági szervezetek támogatásaira gyakorolt hatásait vizsgálták nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt. A kutatás a 2020 márciusától 2020 augusztusáig terjedő hat hónapos időszakra fókuszált. Pillanatképet kívántak kapni arról, hogy a járvány és a lezárások miként hatottak a fiatalokra a különböző országokban, az ifjúsági szektor hogyan érte el a fiatalokat ebben az időszakban, hogyan tájékoztatták a fiatalokat, milyen új és innovatív megközelítéseket alkalmaztak, különös tekintettel a fiatalok bevonására és részvételére, a digitalizációra, valamint az ifjúsági munka járvány alatti támogató eszközeire.

A kérdőív a következő fejezeteket tartalmazta:

  • A lezárások típusa és időtartama, és a fiatalok tájékoztatása, hogy hogyan maradjanak biztonságban
  • Az ifjúsági szektor támogatása
  • Állami programok, ifjúsági szolgálatok és egyéb támogatások
  • Civil programok, ifjúsági szolgáltatások és egyéb támogatások
  • A lezárások hatása a fiatalokra, és a fiatalok erre adott válaszai
  • A lezárások következménye a jövőbeli ifjúságpolitikára nézve

A tanulmány 28 ország (Örményország, Ausztria, Fehéroroszország, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Csehország, Észtország, Franciaország, Finnország, Németország, Írország, Luxemburg, Málta, Moldova, Montenegró, Észak-Macedónia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szerbia, Szlovénia, Svédország, Ukrajna és az Egyesült Királyság.) összesített válaszait mutatja be a fenti fejezetek szerint tagolva, külön kiemelve egyes jó példákat, gyakorlatokat.

A lezárások március közepén kezdődtek el Európában, és átlagosan kb. két hónapig tartottak. Egyes országokban csak június elején indult meg a korlátozások feloldása, és volt, ahol csak szakaszosan, fokozatosan szüntették meg azokat. A legtöbb országban országos szinten rendelték el a lezárást, és az ezzel kapcsolatos kommunikáció többnyire a teljes lakosságot célozta. Néhány országban előfordult, hogy kifejezetten a gyerekeket és fiatalokat célozták meg a tájékoztatással, többnyire televízión, a közösségi média platformjain, az érintett minisztériumok vagy fiatalokkal foglalkozó állami szervek, civil szervezetek bevonásával. Ez a típusú közvetlen kommunikáció elsősorban a járvánnyal kapcsolatos egészségügyi és a biztonsági intézkedésekkel összefüggő témakörökre, valamint az otthonmaradással kapcsolatos információkra irányult.

A válaszadó országok többségében viszonylag folyamatos volt az ifjúsági szektor támogatása a lezárások alatt is. Ugyanakkor a támogatások mértéke eltérően alakult a nemzeti, a regionális és a helyi szinteken. Elsősorban a helyi szinteken fordult elő a támogatások csökkentése, átcsoportosítása, késleltetése vagy elvonása. Azokban az országokban, ahol az ifjúsági ágazat támogatása elsősorban civil szervezetek projekt alapú tevékenységein alapul, és nagymértékben függenek az európai, nemzetközi vagy időszakos állami finanszírozástól, ott hátrányosabban érintették az ágazatot a lezárással kapcsolatos intézkedések. Előfordult bizonyos esetekben, hogy kiegészítő finanszírozásban részesültek a járvány következtében. Az állami finanszírozás többnyire stabil maradt a lezárások idején, mégis aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy amennyiben még a következő évben is tartani fog a közösségi távolságtartás, az nagyobb pénzügyi nyomást fog gyakorolni az ifjúsági szektorra.

A lezárások a legtöbb országban jelentős hatást gyakoroltak az ifjúságsegítők foglalkoztatására, illetve munkakörülményeire. Mindez a munkaórák csökkenésében, a munkavégzési feltételek változásában, új gyakorlatok (digitalizálás) bevezetésében és néhány esetben bizonytalan foglalkoztatási körülményekben nyilvánult meg. Néhány esetben az ifjúsági szakemberek nem rendelkeztek az online térben zajló ifjúsági munkával kapcsolatos tapasztalatokkal vagy nem vettek részt az ehhez szükséges IT képzéseken, nem rendelkeztek a szükséges IT eszközökkel. Azokban az országokban, ahol az ifjúsági munka professzionális szinten működik, az ifjúságsegítők foglalkoztatottsága nagyobb fokú biztonságot élvezett.

A lezárások miatt bevezetett közösségi távolságtartás súlyosan érintette az ifjúsági szektor különféle programjait és tevékenységeit, és egyben megmutatta a szektor működésére jellemző fizikai környezet, valamint a személyes kapcsolatok fontosságát. Néhány esetben éltek az online és a digitalizált megoldások nyújtotta lehetőségekkel, azonban nem csak az egyes országok esetében, hanem a város-vidék viszonylatában is megfigyelhető az IT jellegű kapacitások, források és képzések hiánya. Azonban több ország is proaktív és innovatív választ adott a COVID okozta kihívásokra, munkacsoportokat és közös vállalkozásokat hoztak létre, több online szolgáltatás vált elérhetővé, nőtt a támogató online rendszerek, a közösségi média platformok, illetve informatikai képzések igénybevétele. Az állami programok eltérő reagálása annak tudható be, hogy bizonyos esetekben hiányzott a digitális környezet bevezetéséhez szükséges kapacitás, illetve képesség.

A civil szektort nagyon erőteljesen érintették a lezárások, ugyanis egyes országokban valamennyi tevékenységüket fel kellett függeszteniük, és a feloldásokat követően is csak további korlátozásokkal tevékenykedhetnek, ami továbbra is nehezíti a munkájukat. Másrészről, az online tevékenységekre történő átállás lehetővé tette az ifjúsági szolgáltatások folytatólagos nyújtását. A civil szervezetek ifjúsági munkatársai speciális információkat és támogatást nyújtottak a fiatalok számára a járvánnyal és a lezárásokkal kapcsolatban. A civil szervezetek néhány országban képzési és technikai támogatásban is részesültek – elsősorban civil ernyőszervezetek közreműködésével. A civil szektor pénzügyi támogatása eléggé megsínylette az elmúlt időszakot. Egyes országokban a lezárások alatt megszűnt a civil szervezetek finanszírozása, vagy nem tudták továbbra is biztosítani az önkéntesek támogatását. A jövőbeli tevékenységek tervezése is eléggé problematikussá vált. Több ifjúsági szervezet is aktívnak és innovatívnak mutatkozott, és alternatív lehetőségeket biztosítottak vagy átálltak a személyes jelenlétet igénylő tevékenységekről  online tevékenységekre.

A járvány, a lezárások és egyéb korlátozó intézkedések jelentős hatást gyakoroltak a fiatalok életére. A rászoruló és a veszélyeztetett fiatalok azonban további hátrányokkal szembesültek. A szociogazdasági tényezők és a digitális készségek hiánya akadályozták az online tevékenységekben és a távoktatásban való részvételüket. Mindez tovább növelte a társadalmi különbségeket. A fiatalok számára a legnagyobb kihívást a társadalmi kapcsolatok drasztikus csökkenése jelentette, továbbá az oktatási kérdések (távoktatás), a munkanélküliség, valamint a fokozott stressz és szorongás.

Az ifjúsági képviseleti szervek a megszokottnál nagyobb mennyiségű információt nyújtottak a fiatalok számára elsősorban a COVID-19-cel kapcsolatos információk, a lezárásokkal kapcsolatos szabályok, illetve egyéb különleges helyzetek pl. iskolai vizsgák tekintetében. Ezeken túlmenően aktívan lobbiztak a fiatalok érdekeiért, különösen oktatási, esélyegyenlőségi, valamint jogaikat és részvételi lehetőségeiket érintő kérdésekben.

Az ifjúságpolitika legnagyobb feladatát a fenntartható finanszírozási rendszer, valamint a pénzügyi támogatás biztosítása, illetve a digitális készségek és a technikai eszközök fejlesztésével a digitalizált világhoz való jobb hozzáférés növelése jelentette. A járvány megmutatta, hogy az ifjúságpolitika legnagyobb kihívását közép- és hosszútávon a fiatalok esélyegyenlőségének támogatása jelenti. A fiatalok mentális egészségével, valamint az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatos kérdések pedig további intézkedéseket igényelnek.

A szerzők számos következtetést tudtak levonni a kutatás során beérkezett válaszokból. A felmérés során született megállapítások összességében nagyjából megfelelnek a járvány fiatalokra és ifjúsági szervezetekre gyakorolt hatásairól szóló más vizsgálatok eredményeinek („A Covid-19 hatása az ifjúsági munkára és az ifjúsági tevékenységekre” – Ifjúsági Közös Tanács; „Felmérés a koronavírus-járványnak az európai ifjúsági munkára gyakorolt hatásairól az európai ifjúsági programokban és azokon túlmenően” – RAY Network (az Európai Ifjúsági Programok kutatásalapú elemzésével foglalkozó nyílt hálózat)).

A járvány és a lezárások következményei rávilágítottak az európai ifjúsági szektor működését jellemző kettősségre, és egyben meg is erősítették azt. Azokban az országokban, ahol az ifjúsági szektor (ifjúsági szervezetek, ifjúsági szolgáltatások, a fiatalok egyéb támogatási formái) hosszú múltra tekint vissza, szakpolitikán vagy jogszabályokon alapul, állami finanszírozásban részesül, és ahol az ifjúsági szakemberek munkája általában stabilnak mondható, ott a járvány és a lezárások kevésbé súlyos következményekkel jártak, és a szektor jobban turodd reagálni. Míg azokban az országokban, ahol aaz ifjúságügy nem élvez ilyen mértékű támogatást, sokkal inkább megmutatkoztak a járvány negatív hatásai, és kevésbé hatékonyan tudták kezelni azokat.

A járványnak a fiatalokat, ahogy mindenkit érintő legfontosabb aspektusa szerte Európában a korlátozott életmód, az oktatáshoz, a munkához és szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, a jogérvényesítés korlátozásai, az elszigetelődés, illetve a közösségi távolságtartás voltak. A hátrányos helyzetű, valamint a veszélyeztetett fiatalok aránytalanul nagyobb mértékben szenvedtek a lezárások következményeitől.  

Az ifjúsági szektor gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra költözött át a túlnyomórészt fizikai környezetből a virtuális közegbe. Noha az egyes országok eltérő mértékben alkalmaztak online és digitális módszereket, a programok és szolgáltatások további működtetését, a fiatalok figyelmének fenntartását mégis inkább a kapacitások, a források és a kapcsolódó képzések hiánya jellemezte a lezárások idején. Míg a digitális, virtuális és online platformok soha nem fogják tudni helyettesíteni az ifjúsági munka fizikai, személyes kapcsolatokon alapuló környezetét, és nem is lehet pusztán egyfajta kiegészítő lehetőségként tekinteni rá, hanem sokkal inkább egy kölcsönösen támogató folyamatként. Ennek megfelelően hamarosan egyre inkább szükségessé válhat, hogy a szakpolitikák mind nemzeti, mind európai szinten nagyobb hangsúlyt fektessenek az ifjúsági szektort érintő digitalizálásra, és hosszú távú fejlesztéseket valósítsanak meg ezen a területen. 

A felmérés bemutatja a járvány és a korlátozások az önkéntes ifjúsági civil szervezetekre gyakorolt kedvezőtlen hatásait is, különösen ott, ahol ezek többnyire valamilyen európai finanszírozási program végrehajtásától függnek. Ha a járványt követően szándék mutatkozik ezeknek az önkéntes ifjúsági civil szervezetek újraélesztésére és erősítésére, rendszeres és nagyobb mértékű pénzügyi támogatásra lesz szükség a már meglévő pénzügyi, fizikai, valamint humán kapacitások fejlesztéséhez.

A tanulmány elérhetősége:

https://pjp-eu.coe.int/documents/42128013/72351197/Covid-19_+Final+report.pdf/ea70ba51-c6cc-f63a-e0cc-3526057e0b2d