A beszélgetésünk apropóját a Nemzeti Ifjúsági Tanács tisztújítása adta, amelyen átnyújtottad a stafétát az utódodnak, hiszen lejárt a mandátumod, és új elnököt választott a Küldöttgyűlés. De mielőtt a mögöttünk hagyott ciklus értékelésére rátérnénk, kérlek, mesélj egy kicsit magadról, és hogy hogyan kerültél kapcsolatba a fiatalok érdekképviseletével!

Kisvárdán születtem és nevelkedtem, majd Debrecenben jártam egyetemre. Itt kommunikáció és médiatudomány szakot végeztem. Ez idő alatt a hallgatói érdekképviseletbe is belekóstoltam, hiszen már az első szemeszterem végén tagja lettem a HÖK-nek, ahol később alelnöki tisztséget is betöltöttem, valamint szociális bizottság elnöke is lettem. Ezt követően kerültem 2013-ban a HÖOK-hoz, ahol előbb kommunikációsként segítettem a szervezet működését, majd 2015 januárjától kezdtem el elsősorban tehetséggondozással és ifjúságüggyel foglalkozni. Ennek köszönhetően kerültem kapcsolatban az akkor már megalakult Nemzeti Ifjúsági Tanáccsal. Ez volt az egyik része, ami által bejött az életembe az ifjúságpolitika, valamint ugyanebben az időszakban Kisvárdán ifjúsági egyesületet hoztunk létre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a közösségi életet fejlesszük a településen. Programokat, képzéseket, önkéntes akciókat szerveztünk a fiataloknak, valamit nyitottunk egy közösségi teret is, amely 2017-től a pandémia kirobbanásáig működött. Ezzel párhuzamosan beválasztottak a Nemzeti Ifjúsági Tanács elnökségében, nem sokkal később pedig már a szervezet alelnökének mondhattam magam. Közben dolgoztam az Új Nemzedék Központnál, ifjúsági stratégiák kidolgozásában vettem részt és települési ifjúsági munkával is foglalkoztam. Mindezek a tevékenységek végül abban csúcsosodtak ki, hogy 2018 szeptember 8-án a NIT elnökének választottak, mely pozíciót az idei év december 31-éig töltöm be.

Azoknak, akik nem ismernék, kérlek mutasd be a Nemzeti Ifjúsági Tanácsot! Mik a fő tevékenységi körei, céljai, eszközei, és hogyan épül fel a szervezet?

Európában tőlünk nyugatabbra már a ’60-as, ’70-es évektől kezdve működnek a fiatalok érdekképviseletével foglalkozó úgynevezett Youth Council-ok és más ernyőszervezetek, de nálunk csak a rendszerváltás után merült fel igény ilyen tömörülések létrehozására. Volt is néhány próbálkozás, de azok rendre hamar elhaltak. Végül 2010-2011. környékén kezdtek alulról szerveződni civil szervezetek és szakemberek, és ez szerencsére kormányzati szándékkal és támogatással is párosult, aminek eredményeképp 2012 decemberében megalakult a Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT). Az első 2-3 év a jogi akadályok leküzdésével telt, de 2015 szeptemberében végre jogerő emelkedett a Tanács bejegyzése, és elkezdhette intézményesített formában a működését.

Alapvetően három nagy területre osztanám a tevékenységi köröket. Az első a fiatalok és a tagszervezetek érdekképviselete hazai és nemzetközi szinten. A másik az ifjúság számára programok, projektek, képzések szervezése. Jelenleg 6-8 állandó projektünk is fut, melyek többek között a fenntarthatósággal, tehetséggondozással, társadalmi szerepvállalás fokozásával vagy társadalmi innovációval foglalkoznak. A harmadik fontos feladatunk a civil szektor fejlesztése és tagszervezeteink segítése, melyre létrehoztunk egy szolgáltatási portfóliót is. Próbáljuk az ifjúsági munkának a működési környezetét általánosságban is javítani, ehhez különböző képviseleti anyagokat készítünk, folyóiratot adunk ki, nagyobb rendezvényeinken, szabadegyetemeinken az utánpótlásképzést és a fiatalok bevonását helyezzük a középpontba. Ha egy mondatban kellen összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy a fő cél az, hogy összekapcsoljuk egy hálózatban azokat a szervezeteket az ország bármely pontján, amelyek fiatalokkal foglalkoznak, illetve egy hálózatba gyűjtsük azokat a fiatalokat, akik érdeklődnek a társadalmi és közösségi ügyek iránt, vagy részt vennének saját lakókörnyezetük fejlesztésében.

Ezek alapján az értékek, célok és alapvető tevékenységi körök jól meghatározottak a szervezetnél, de mit Te elnökként hozzátenni ezekhez, illetve mik azok a legfontosabb eredmények, amelyeket kiemelnél a mögöttünk hagyott időszakból?

Az elnöki pozícióban töltött 3 és fél évem alatt úgy gondolom, hogy nagyon sok markáns változáson ment keresztül Nemzeti Ifjúsági Tanács. Az első lépés az volt, hogy át kellett alakítani a szervezeti működést, mert azt láttuk, hogy nagyon sok olyan tagszervezetünk van, akik helyi szinten aktívak, sok dologban tudunk is nekik segíteni, ha kérik, ellenben országos kérdésekben kevésbé formáltak véleményt. Tehát a közgyűlés, amiben az összes tagszervezetünk szavazattal bírt, nem tudott hatékonyan működni. Ezt alakítottuk át egy megyei rendszerré, ahol a szervezetek megyénként alkotnak egy egységet, és választanak egy delegáltat, aki képviseli a küldöttgyűlésen az adott régió elképzeléseit, javaslatait, ötleteit, véleményét, illetve megyei szinten segíti a koordinációt.

Nyilván, mint minden civil szervezet, mi is jelentős részben pályázati forrásokra támaszkodunk, ezért fontos volt, hogy ezeket a felhasználható összegeket meg tudtuk sokszorozni, illetve több lábra tudtunk állni. Az elnökségem egyik utolsó intézkedéseként létrehoztunk egy nonprofit kft-t, ami a jövőben szintén ezt a gazdasági stabilitást fogja szolgálni. Sikerült előre lépni az intézményesített érdekképviseletben, hiszen több olyan testületnek is a tagjává tudtunk válni, mint a Nemzeti Együttműködési Alap vagy a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum, ahol hatékonyabban tudjuk becsatornázni az általunk képviselt véleményeket.

Programok terén is nagy bővülést tapasztalhattunk, hiszen a mandátumom kezdetekor egy állandó kezdeményezése volt a szervezetünknek, ami mostanra a sokszorosára nőtt. Elindítottuk a közéleti mentorprogramunkat, amely már a harmadik évadát tapossa, ahol a cél, hogy a társadalmi és közéleti ügyek iránt érdeklődő fiatalokat egy hálózatba kapcsoljuk, és megteremtsük számukra a feltételeket, hogy ezekbe aktívan belefolyhassanak. A "Lépj fel!" országjáró akciónk is már második éve fut, aminek keretében 3-4 hónapos intervallum alatt elmegyünk az ország összes megyéjébe, ott megyei ifjúsági napokat tartunk, leültetjük a fiatalokat és a döntéshozókat, és megteremtjük közöttük a párbeszéd lehetőségét. Problématérképeket készítünk, és olyan képzéseket, beszélgetéseket, kerekasztalokat szervezünk, melyekkel társadalmi szerepvállalásra ösztönözzük a fiatalokat, és a demokráciára neveljük őket. Van egy olyan projektünk, amelyben települési diákönkormányzatoknak tartunk szervezeti működéssel kapcsolatos képzéseket, amivel igyekszünk a hatékonyságukat növelni, valamint találkozókat is szervezünk a részükre. Általában 30-40 településről szoktak érkezni diákönkormányzatos fiatalok. Mellette volt egy fenntarthatósági projektünk, most épp egy társadalmi innovációs ötletversenynek értünk a végére. Ezek az állandóan működő programok, emellett újdonságként konferenciákat szoktunk még szervezni különböző témákban.

Talán eredményként ki tudok még emelni képviseleti ügyeket, amelyek sikeresek voltak. Gondolok itt jogszabály,- és rendeletmódosításokra, olyan fiatalokat érintő intézkedésekre, mint a 25 év alatti fiatalok SZJA mentessége, amit többször, sok formában próbáltunk már megtenni javaslatként, aztán végül ez meg is valósult. De említhetném a nyelvvizsga-moratóriumot, aminek szintén a részesei voltunk, vagy azokat a forrásokat, amelyek az utóbbi években növekedtek - akár a civil szektorban – azokhoz is igyekeztünk hozzájárulni olyan értelemben, hogy sok helyen lobbiztunk értük.

A ciklusod vége már a pandémia alatt telt. Mennyire volt ez hatással a működésre, miben hátráltatta vagy befolyásolta a tevékenységeteket a járvány?

Azt gondolom, hogy ahogy bármelyik civil szervezetét, a mi életünket is nagyban befolyásolt a pandémia. Nekünk pont a járvány magyarországi felfutása előtti napokban volt egy nagy országos rendezvényünk (tavaly márciusban), de aztán elindultak a lezárások. A legnehezebb ebben az időszakban, hogy közösséget építs vagy tarts fent anélkül, hogy közösségekbe mehetnél vagy a közösség tagjaival találkozhatnál. A lezárások és korlátozások alatt próbáltuk azt megnézni, hogy hogyan tudjuk a különböző programjainkat és projektjeinket átvinni az online térbe, amelyek között akadt olyan, aminél én azt gondoltam, hogy kevésbé van értelme és kevésbé tudjuk ezeket megtenni, de voltak olyanok is, amiknél ez viszonylag egyszerűen működött. A „Szólj bele!” projekt kapcsán például ebben az időszakban tudtunk több olyan online eseményt szervezni, ahol európai parlamenti képviselőket hívtunk meg és ültettünk le a fiatalokkal, akiket nyilván az online térben sokkal egyszerűbb elérni, és könnyebb egyeztetni  velük egy olyan időpontot, amikor ráérnek. Ekkor kezdtünk el e-learning anyagokat fejleszteni, és olyan oktatási módszereket kerestünk, amik személyes találkozás nélkül is tudnak működni. Mi egyébként meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a járvány nemhogy eltávolította volna a fiatalokat a közösségi élettől, hanem még inkább felerősítette ezt az igényüket. Jó példa volt erre, hogy tavaly nyár elején, amikor feloldották a korlátozásokat és végre meghirdethettük a szabadegyetemünket, akkor gyakorlatilag 2-3 nap alatt betelt mind a 100 hely.

Sajnos a koronavírus miatt elég nagy bizonytalanság uralkodik sok szektorban, de a NIT esetében úgy tűnik, hogy az elnökséged alatt olyan folyamatok indultak el, amelyek egy felfelé ívelő pályát mutatnak. Te hogy látod a szervezet jövőjét?

Igyekeztem a kockákat szépen lassan, egymás után, fokozatosan egymásra helyezni. Tehát nyilván nálam az első dolog az volt, hogy a szervezeti működést és a keretrendszert tegyük rendbe, és a szervezetnek a gazdasági hátterét stabilizáljuk. Amikor ez a kettő megvolt, akkor el tudtunk kezdeni építkezni és megnézni, hogy mik azok a területek, amikkel mi foglalkozni kívánunk. Ezt priorizálva egyesével, kb. negyedévenként tudtunk egy-egy újabb programot, programelemet vagy újabb tevékenységeket elindítani. Ebből adódóan elég szisztematikusan tudott bővülni a NIT. Én azt gondolom, hogy egy stabil lábakon álló, biztos szervezetet tudok az utódomra hagyni, amiben nyilván vannak lehetőségek további fejlődésre, vannak potenciális kiugrási pontok, hiszen akadnak olyan területek is, amikkel már nem volt időnk foglalkozni. Ezeket azért még az én ciklusom alatt igyekeztünk beazonosítani. Ilyen a fiatalok pályaorientációja, amiek fejlesztésére már nem maradt időnk, de bízom benne, hogy a későbbiekben sor kerül ennek a területnek a felkarolására is. Ezek alapján azt gondolom, hogy egy olyan stabil szervezet tudja folytatni a működést, ami kellőképpen be van ágyazva szakmailag, társadalmilag és minden szempontból a hazai ifjúságpolitikai és a civil szervezeti közegbe, szóval a lehetőségek adottak. Én biztos vagyok abban, hogy a Nemzeti Ifjúsági Tanács hosszútávon is fenntartható és működőképes marad.

Ha egy kicsit túlnézünk a szervezeten, és Rád koncentrálunk, akkor az elnöki poszt továbbadásával felszabadult kapacitásaidat milyen személyes tervek, ambíciók megvalósítására fogod fordítani?

Elsősorban van egy olyan dolog az én bakancslistámon, amit sajnos évek óta halogatok. Csak félig-meddig fejeztem be a doktori képzésemet a Debreceni Egyetemen, ami azt jelenti, hogy abszolváltam, ellenben a disszertáció megírása az elmúlt években csúszott, úgyhogy szeretnék ennek az ügynek az elkövetkezendő években pontot tenni a végére. Illetve azért biztos, hogy most néhány hétig kell egy kis szusszanás, egy levegővétel, mert elég intenzív volt ez a három-három és fél év. Aztán meglátjuk. Nyilván nem szeretnék elszakadni sem a civil szektortól, sem a fiataloktól. Én soha nem úgy terveztem az életemet, hogy mi lesz a következő lépés, hanem mindig azokat feladatokat kerestem, amikben tudtam fejlődni, jól éreztem magam és előre tudtam lépni. Mindig aszerint működtem, hogy ha jön egy ajtó, amin te belépsz, és a szobán úgy mész végig, hogy teljes mértékben oda teszed magad, akkor a szakasz végére érve újabb ajtók fognak előtted kinyílni. Hiszem, hogy most sem lesz ez máshogy, a kérdés csak az, hogy ezúttal merre kanyarodik az életem.