Ki is vagy te, Tokár János?

Történelemszakos bölcsész, közművelődési szakember, családapa, aktív „civil”, gyermekszívű felnőtt – kinek, mi.

Első meghatározó közösségi élményed?

Huh… nehéz kérdés. Történelem szakon végzett emberként többször megkaptam a kérdést, hogy melyik a kedvenc történelmi korszakom vagy eseményem, de én erre sem tudtam adekvát választ adni. Minden eseménynek – legyen az történelmi, közösségi vagy más életesemény – akkor és ott, amikor megtörténik jelentősége, szerepe van, ami alakítja az emberfia szemléletét, életútját. Számomra éppúgy fontos volt, amikor 9 évesen meglátogattak mandulaműtét után az osztálytársaim, mint a közös „bandázások”, csínytevések, nyári táborok, osztálykirándulások.

A békéscsabai ifjúsági koncepció célcsoportja a 12-25 éves korosztály? Neked milyen élményeid vannak ebből a tág időszakodból? Közösségek, kortárs csoportok, személyek, jó vagy rossz élmények, amik azonnal bevillannak, ha a kamaszkorodról és ifjúságodról kérdezünk?

Általános és középiskolában sem tartoztam soha az ún. osztályelitbe. Talán azért, mert mindig is egy kicsit naivabban láttam a világot. Nem voltam az a kifejezetten bulizós-csajozós forma, de kifejezetten szerettem segíteni azoknak a kortársaimnak, akiket csalódás ért vagy slamasztikába kerültek – tinikorban azért akad ebből bőven. Azt hiszem, ezért is értem egy kicsit másként a fiatalokat, mint a felnőttek jó része. Főiskolás éveim alatt pedig jobbára a függetlenségbe robbant ifjak életét éltem, de a mai napig tartó „tartalmi” barátságaim is ott, Egerben és az azt követő években köttettek.

A családapa, aktív „civil”, gyermekszívű felnőtt… Tokár János

Hogyan készültél az ifjúsági referensi pályázatodra?

Röviden: összeszedtem a papírjaimat és benyújtottam a pályázatra, majd összeszedtem magamat és elvittem a meghallgatásra. Hosszabban: felsőoktatási tanulmányaimat követően az első komolyabb munkahelyem a Nemzeti Művelődési Intézetnél volt. Itt az első években a közművelődés területén megvalósuló önkéntességgel, később megyei közművelődési feladatellátással foglalkoztam. Ezzel párhuzamosan pedig elindítottuk Kondoroson az Ifjúsági Műhelyt, ami lényegében egy fiatalokból álló informális közösség volt, mely célul tűzte a szabadidő hasznos eltöltésére irányuló ifjúsági programok szervezését, a ping-pong versenytől és LAN-partiktól a néptáncoktatáson és kerékpártúrákon át a hagyományőrző és zenés rendezvényekig igen széles spektrumban. Ezeket a tapasztalatokat hoztam magammal a mostani munkámba is.

Belecsöppenve az ifjúsági munkába, miben látod a békéscsabai ifjúsági terület erősségeit?

A békéscsabai ifjúsági munka minden szereplőjét erősnek látom: lélekben erős, önmagát megszervezni tudó ifjúságot, a nagy múltú, társadalmilag beágyazott civil szervezetek mellett szárnyukat bontogató, ám ígéretes ifjúsági közösségeket, fiatalokkal együttműködni kész intézményeket és az ifjúsági élet masszív hátteréül szolgáló, példaértékűen ifjúságcentrikus városvezetést. Ilyen környezetben igazán hálás feladat, ám ugyanakkor felelősségteljes kihívás az ifjúsági referens munkája.

Mi az, amin változtatnál?

Erre a kérdésre másfél hét tapasztalata után még nem tudok és talán nem is volna illő részemről kimerítő választ adni. Jelenleg az egyik legnagyobb kihívásnak a szabadon elérhető, kifejezetten fiatalok által „belakható” ifjúsági közösségi színtér hiányát látom. Jó hír azonban, hogy a városvezetés és a városi diákság, tehát két igazán „erős szereplő” dolgozik közösen a helyzet megoldásán.

Tokár János mit tud hozzátenni ehhez a munkához? Mik azok a jegyek, amik a te munkádat jellemzik? Ha csak a legutóbbi ifjúsági referens, Bágy Petra időszakát jellemezzük, akkor ilyesmi jut eszünkbe: nagyfokú empátia, kedvesség, mentálhigiénés szemléletmód, kiterjedt kapcsolati háló (és annak napi szintű ápolása).

Az empátiát, mint a másik fél nézőpontjába való belehelyezkedést magam is fontosnak tartom, de ez ennél a munkánál talán megkerülhetetlen készség, de legalább ugyanilyen jelentős szerepet tulajdonítok a folyamatos kommunikációnak és kapcsolatépítésnek. Petra aktív mozgatórugója volt a városi ifjúsági életnek, melynek szereplőivel jól s eredményesen tudott kommunikálni. Köszönettel tartozom neki, amiért lelkiismeretesen segít „felvennem a fonalat”. S hogy mit tudok hozzátenni ehhez a munkához? Magamat. Ennél kevesebbet nem szeretnék.

Tág kereteket, partnerséget, kreatív ötleteket, jó munkát kívánunk!