kezdőlap / Új irányvonalak mentén növekedési szakaszba léphet a NIT
Új irányvonalak mentén növekedési szakaszba léphet a NIT
2022. január 26. szerda

Megkezdődött Kovács Péter elnöki mandátuma a Nemzeti Ifjúsági Tanács élén. Az új vezetővel az ifjúságszakma helyzetéről, tervekről, hosszútávú stratégiákról és sok egyéb témáról beszélgettünk.

Január 1-jén átvetted a Nemzeti Ifjúsági Tanács elnöki pozícióját, de mielőtt a komolyabb ifjúságpolitikai kérdésekre rátérnék, kérlek, beszéljünk egy kicsit az útról, ami idáig vezetett, és hogy mik voltak a főbb állomások a szakmai előmeneteledben!

2012-ben a gimnáziumi tanulmányaim során kerültem kapcsolatba először az ifjúsági érdekképviselettel, amikor diákönkormányzati elnökké választottak, amely tisztséget 1 éven keresztül tölthettem be. Ez idő alatt bekapcsolódhattam Pécs városának diákönkormányzati munkájába, mint iskolai DÖK képviselő. A 2010-es évek elején Pécsett elég komoly ifjúsági munka zajlott elsősorban a Tett-Hely környékén, ennek köszönhetően kezdtem el különféle rendezvényekre, képzésekre járni, de ez akkor még megrekedt a városi diákönkormányzati szinten. Ebben az időszakban a pécsi diákpolgármestert Kovács Dávidnak hívták, aki nem mellesleg a Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT) egyik alapító elnökségi tagja volt, úgyhogy én tőle hallottam először a NIT-ről 2012-ben, de ekkor még nem vettem részt a munkájukban. Az érdekképviseleti utam folytatódott tovább a Pécsi Tudományegyetemen, ahol magyar-történelem tanár szakon tanultam, mellette pedig a Hallgató Önkormányzatnál is tevékenykedtem. Először BTK-HÖK elnök lettem, majd 2018-ban beválasztottak a HÖOK-ba, ahol országos érdekképviseleti ügyek által kerültem kapcsolatba az ifjúságpolitikával és a NIT-tel. A korábban Strukturált Párbeszéd, majd Ifjúsági Párbeszéd néven futó európai konzultációs folyamat nemzeti munkacsoportjában a felsőoktatási hallgatókat képviseltem, itt ismerkedtem meg Hegével (Hegedűs Zoltán, a NIT korábbi elnöke – a szerk.). Az ő felkérésére jelöltettem magam elnökségi tagnak 2018 végén, és be is választottak a testületbe, majd 2019 decemberében a tisztújításon bizalmat szavaztak nekem, hogy alelnökként segítsem tovább a szervezet működését.  Mondhatjuk az ifjúsági érdekképviselet legalsóbb szintjeiről indulva kerültem végül a NIT vezetésébe.

A szervezeten kívül és belül is végigjártad tehát a szamárlétrát, milyen tapasztalatokkal, benyomásokkal, felismerésekkel gazdagodtál az ifjúsági szakmát illetően, melyeket elnökségi tagként és alelnökként szereztél a NIT-ben?

Rengeteg olyan civil szervezet van Magyarországon, aki iszonyatosan értékes munkát végez lokális vagy országos szinten, és erről nem feltétlenül tud maga az ifjúságpolitika vagy azok a fiatalok sem, akik érdeklődnek akár középiskolásként, akár egyetemistaként a különböző közösségek, vagy közösségszervezési kérdések iránt. Nekem az volt az egyik első nagy tapasztalat, amikor elkezdtem járni NIT-es rendezvényekre, vagy megismerkedtem a NIT-es tagszervezetekkel jobban, hogy Gyulától Szentgotthárdig milyen szuper kis mikroközösségek és mennyire felkészült szakemberek vannak az országban. A másik felismerés, ami ért, amikor a Nemzeti Ifjúsági Tanácshoz kerültem, hogy rengeteg tehetséges fiatal van Magyarországon, aki szeretne aktívan részt venni akár ifjúsági közösségben, akár kicsit tágabban értelmezve mondjuk a közéletben. Meghatározó volt még az egyik első nagyon önálló projektem, a Közéleti Mentorprogramunk, amit még Zoli talált ki, de igazából a megvalósítását szakmai vezetőként nagyrészt én vittem végig. Ez most már a harmadik évadában fut, és iszonyat nagy élmény volt azt látni, hogy évről évre találunk 42 olyan fiatalt, aki hajlandó hétvégéket rááldozni arra, hogy elutazik mondjuk Gárdonyba egy képzési hétvégére, vagy este hatkor kezdődő webináriumokon szeretne még a középiskola, az egyetemi oktatás, vagy a munka után részt venni. Összegezve a tapasztalatokat azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon értékes a magyar ifjúsági civil szektor, de ezt nem kommunikáljuk eléggé, illetve rengeteg olyan tehetséges fiatal van, akik keresik a közösségeket és szeretnének aktívak lenni, csak nem feltétlenül tudják, hogy ezt hogyan kell csinálni.

Akkor mondhatjuk, hogy ezek a hosszú időn át érlelődő gondolatok motiváltak abban, hogy megpályáztad az elnöki pozíciót, vagy inkább alkalom szülte, spontán döntés volt?

Nem volt egy több éve tervezett dolog, de nyilván Zolival sokat beszélgettünk arról, hogy nagyon hasonlóképpen gondolkozunk a világról és látjuk a szektornak a helyzetét, ezért amikor kiderült, hogy ő nem szeretné a mandátumát meghosszabbítani, kézenfekvőnek tűnt, hogy én vegyem át a helyét. Abból fakadóan, hogy én itt voltam Pesten, míg több elnökségi tagtársam vidéki, és nem feltétlenül volt mindig mozgósítható, ezért sokszor alelnökként én segítettem neki feladatok megoldásában, vagy különböző projektekben, ami egy jó összhangot teremtett köztünk. Nyáron kezdtünk el először erről beszélgetni, és azt gondolom, hogy nem is jó feltétlenül, ha egy ilyen civil szervezetnél ez egy nagyon-nagyon hosszan tervezett dolog. Nagy előnyöm volt, hogy én ismertem a szervezetet, meg ismertek engem is a tagszervezetek és azok a fiatalok is, akik kötődnek hozzánk, úgyhogy mindent egybevéve ez egy ilyen szerencsés csillagállás volt. Az sem titok, hogy több elnök elődömmel is beszéltem, mikor ez a kapacitálás megkezdődött, hogy ők hogyan s mint gondolkodnak erről a kérdésről, és szerencsére mindenki támogató volt, ezért is mertem belevágni a pályázati folyamatba.

Ahogy említetted is, te nem egy kívülről jövő új elnök vagy, de azért gondolom az átmenet így sem egyik napról a másikra történt. A tisztújító küldöttgyűlés már december elején lezajlott, de a mandátumod csak január elsejével vette kezdetét. Hogy sikerült a pozícióval járó feladatok átadása, átvétele, akklimatizálódás az új szerephez?

Mivel egyedüli indulóként a megválasztásom azért várható volt, és ez december 4-én meg is történt, úgyhogy már korábban elkezdhettük a projektekkel, pénzügyi folyamatokkal kapcsolatos átadás-átvételt. Január elsejétől lépett életbe a mandátumom, a bírósági folyamat azért kicsit húzódott (ami a magyar bíróságokra elég jellemző), de ebben az esetben dicséret illeti a Szegedi Törvényszéket, hiszen nagyon gyorsan, január 12-ére már meghozták a végzést a változásbejegyzésről, úgyhogy igazából január 12-e óta jogi értelemben is a szervezet vezetője vagyok. A január 21-23-i hétvégén volt egy évtervező alkalmunk, és itt már teljes egészében az új csapattal elkezdtük kidolgozni a stratégiát, feladatokat, projekteket az előttünk álló évre. Úgy gondolom, hogy ez a közös program szimbolikusan is egy olyan pillanat volt, amikor az átmeneti időszak lezárult. Ez a nagyjából két hónap szerintem kell ahhoz, hogy egy ekkora szervezet mindennapi ügyeiről, különböző projektjeinek az állásairól teljes transzparenciát kapjon az új elnök. Rengeteg olyan partnerrel, döntéshozóval dolgozunk együtt, akiknek a többségével már volt találkozóm a megválasztás utáni időpillanatban, ami azért fontos, hogy a partnerek is tudják azt, hogy az új vezetés megkezdte a működését.

Nyilván vannak fixen meghatározott célok és irányvonalak a szervezet működésében, de mik azok az új elképzelések, amelyeket mindenképpen szeretnél megvalósítani az elnökséged alatt?

Az elnöki programtervet én úgy építettem föl, hogy három nagy célt látok a szervezet előtt, amit meg kellene valósítanunk a következő két évben.

Idén ünnepeljük majd a tíz éves jubileumunkat, ami egy mérföldkő a szervezet életében, és ennek megfelelően új perspektívákat is kell találnunk. Azt gondolom, hogy Zolinak az elnöksége egy abszolút sikeres válságkezelő és stabilizáló időszak volt. Én már amikor elkezdtem a gondolkozni az irányvonalakon, akkor az látható volt, hogy most egy növekedési szakaszba kell átlépnünk. Itt nem feltétlenül a pénzügyi növekedésre gondolok, ami persze mindig jó, hiszen hogyha nagyobb a forrás, akkor nagyobb célokat lehet kitűzni magunk elé, hanem elsősorban úgy értettem ezt, hogy a szervezet elérésében és a nemzetközi jelenlétben kell igazából hatalmasat előrelépnünk. Ehhez az első nagy feladat és cél, amit meg kell ugranunk az az, hogy az Európai Ifjúsági Fórum teljes jogú tagjaivá váljunk, hiszen 2017 óta csak megfigyelő státuszban vagyunk. Ez miért fontos? Azért, mert a Nemzeti Ifjúsági Tanács egyrészt szerintem arra hivatott, hogy a magyar fiataloknak a hangja legyen az Európai Unióban, másrészt az egész ifjúság szakmának valamiféle láthatóságot kell biztosítania nemzetközi szinten, hiszen ez az értékes munka, ami folyik itt a szektorban, az nem mindig látványos egy külső szemlélő számára. Ennek nagyon összetett okai vannak, de a Nemzeti Ifjúsági Tanácsnak egyfajta platformként meg kell mutatnia azt, hogy Magyarországon is nagyon értékes ifjúsági munka folyik, és ezzel párhuzamosan meg kell jelenítenünk a magyar fiatalok véleményét a különböző európai uniós döntéshozatali folyamatokban. Ehhez kapcsolódóan rengeteg projektben, eseményben gondolkodunk, igyekszünk majd a kommunikációnkat „angolnyelvűsíteni”, ha lehet így mondani. Azt gondolom, hogy ez eddig egy nagy hiányosságunk volt, hogy nem figyeltünk arra oda, hogy a saját eredményeink kommunikációja az a környező régiókban, vagy más országokban működő ifjúsági szervezetek és fiatalok számára elérhető legyen. Másrészt egy nagyon-nagyon jó lehetőség számunkra, hogy az Európai Bizottság 2022-t az Ifjúság Európai Évének nyilvánította, és ezzel kapcsolatban örömteli hír, hogy a magyarországi nemzeti koordinátori szerepkört a Nemzeti Ifjúsági Tanács képviselője kapta meg. Ezáltal a Nemzeti Ifjúsági Tanács fog felelni azért, hogy Magyarországon az Ifjúság Európai Éve rendezvénysorozatban mi és hogyan valósuljon meg. Itt tehát van egy olyan projekt, ami mentén rögtön meg is tudunk mutatkozni, és abban bízom, hogy az általunk elképzelt programok sikeresek lesznek és nemzetközi eredményeket is biztosítanak majd. Emellett majd 2022 áprilisában nálunk lesz az Európai Ifjúsági Fórum egyik informális szövetségének a találkozója. Ez azt jelenti, hogy több mint tíz országból fognak érkezni ifjúsági tanácsok képviselői, akiket mi fogunk itt vendégül látni, és ez megint egy olyan lehetőség, ami az érdekérvényesítésünket tudja majd segíteni.

A második nagy terület, amin kiemelten szeretnénk dolgozni, az a köznevelésben lévő fiatalok helyzete. Én azt gondolom, hogy kicsit ebben a szektorban a fiatalok magukra vannak hagyva. Egyrészt működnek diákönkormányzatok, működik az Országos Diákparlament és az Országos Diáktanács rendszere, de a diákérdekképviseletek mellett nincsen kimondott szakmai mentor, aki országosan foglalkozna ezen szervezetek fejlesztésével, támogatásával. Én azt a célt tűztem ki magunk elé, hogy a Nemzeti Ifjúsági Tanács ezt a szerepet betöltse. Az idei esztendőben egy olyan nagy projekt megvalósítását tervezzük, melynek keretében egy weboldalt hozunk létre, ahol mindenféle diákjogokkal, diákjogi érdekképviselettel kapcsolatos tudnivalót összegyűjtünk majd. Amellett, hogy biztosítunk képzéseket a képviselők számára, lesz egy olyan felület, ahol ha valaki középiskolás fiatalként problémával találkozik, akkor egyfajta iránytűként tud erre az oldalra elnavigálni, és itt mindenféle segítséget meg fog tudni találni.

A harmadik dolog pedig egyfajta szektorfejlesztési cél lenne. Én azt gondolom, hogy azokat a fiatalokat, akiket közvetlenül meg tudunk szólítani a projektjeinkben, őket valamilyen formában be kellene csatornázni a hazai ifjúsági vagy civil szektorba. Működik az iskolai közösségi szolgálat rendszere, találkoznak a fiatalok civil szervezetekkel, önkéntességgel, de általában a középiskola után ez a dolog el szokott halni. Nyilván azok a fiatalok, akik hozzánk eljutnak programokra, projektekre, ők már valami pluszt akarnak tenni a közösségükért, vagy fejleszteni akarják magukat. Őket kell szerintem megfogni, őnekik kell egyfajta civil életpályamodellt adni, akár elirányítani őket a felsőoktatásba, mondjuk a közösségszervező képzésre, akár összekötni őket olyan szervezetekkel, akik a számukra fontos szakterületeken tevékenykednek. Egyfajta közvetítőként tudom elképzelni a Nemzeti Ifjúsági Tanácsot a mi tagszervezeteink és a közvetlenül elért fiatalok között. Összegezve tehát egy ilyen hármas célrendszert határoztunk meg: nemzetközi ügyek, középiskolás fiatalok, illetve a szektor utánpótlásának biztosítása.

Melyiket látod a legnagyobb kihívásnak, amihez úgy érzed, hogy a legtöbb energiát kell mozgósítani, hogy sikerüljön?

A nemzetközi ügyek intézése rendkívül időigényes, és gyakorlatilag egy lobbi folyamat. Úgy működik, hogy oda kell menni, részt kell venni a rendezvényeken, képzéseken, beszélgetni kell. Sajnos a járványhelyzet miatt a személyes kapcsolattartás lehetősége nagyon beszűkült, és egy új partneri kapcsolat kialakításában ez nagy nehézségeket okoz. Talán azzal sem mondok újat, hogy ez egy kifejezetten erőforrásigényes dolog.  A korábbi NIT-es képviselők, akik nemzetközi területen tevékenykedtek általában a saját tagszervezeteiknél is feladatot láttak el vagy munkahelyen dolgoztak, szóval nem tudtak száz százalékban erre a területre fókuszálni. Ez most is egy olyan kollégáé lesz, Szabó Bálinté, aki nyilván dolgozik amellett, hogy a NIT-nél feladatot lát el, de igyekszünk mellé egy olyan munkacsoportot szervezni, egy olyan hálózatot építeni, hogy minél több arccal, minél több fiatallal tudjunk jelen lenni a nemzetközi térben. Be kell látni, hogy ezek a nemzetközi kiküldetések nagyon költségesek és időigényesek, de bízom abban, hogy az Ifjúság Európai Éve egy olyan lehetőség lesz számunkra, ami segít majd leküzdeni ezeket az akadályokat.

Többször említetted már az „Ifjúság Európai Éve 2022” rendezvénysorozatot. Erről mit lehet tudni, illetve hazai viszonylatban milyen programtervek vannak?

Szerencsére központi forrásokat fog Brüsszel biztosítani arra, hogy nemzeti események tudjanak megvalósulni. Mi most abban a fázisban vagyunk, hogy a hazai koordinátor segítségével igyekszünk egy olyan programtervet kialakítani, amire majd le tudjuk hívni ezt a központi támogatást. Úgy kalkulálunk, hogy március elejével fogunk tudni elindulni, és nagyjából decemberig várhatóak különböző aktivitások. Most még nagyon az elején járunk a tervezési folyamatnak, tehát nem tudok mindent kiemelni, amit a pályázat tartalmazni fog, de két-három pillért azért lehet említeni. Tervezünk egy pályázatot, aminek keretében szeretnénk fiatalokból álló informális közösségek, szervezetek, valamint ifjúság szakmai szervezetek számára különböző, az ifjúsági év céljaihoz kapcsolódó programokra finanszírozást biztosítani. Bízunk benne, hogy ez tud egy akkora keretösszeg lenni, hogy látható és érzékelhető legyen a hazai civil szektorban. Ezzel kapcsolatban konkrétumokról még nem tudok beszámolni, de mi szeretnénk azt, hogyha a Nemzeti Ifjúsági Tanácshoz eljutó források egy részét tulajdonképpen valamilyen pályázati formában tovább tudnánk folyósítani a szektorban jelenlévő szervezetek vagy jó ötletek számára.

A második, amit kiemelek, az egy 2022 őszére tervezett, egyelőre „Ifjúságszakmai programsorozat” munkacím alatt futó rendezvénysorozat. A Nemzeti Ifjúsági Tanácsnak hagyományosan három nagy konferenciája szokott lenni. Egyrészt az Ifjúsági Munkakonferencia, amit a Budapesti Európai Ifjúsági Központtal és az Európa Tanáccsal közösen szervezünk. A Roma Ifjúsági Konferencia, amit szintén az Európa Tanáccsal közösen, valamint nagy roma érdekképviseleti szervezetekkel együtt bonyolítunk le, és a harmadik pedig a saját rendezvényünk, a Digitális Valóságok, ami egyfajta innovációs konferencia a fiatalok számára. Ezeket fűznénk föl egy ifjúságszakmai programsorozat keretében, és bővítenénk ki olyan vidéki workshopokkal, amelyek az ifjúsági év négyes célrendszerével összefüggésben jelennének meg. Tehát nagyjából ez egy szeptembertől novemberig tartó nagy-nagy szakmai programsorozat lenne.

A harmadik dolog, ami elég régóta foglalkoztat bennünket, hogy a hazai képzési palettán sajnos az ifjúságsegítő szakma, vagy az ifjúsági segítő szakemberek képzése elég hányattatott sorsú. Most már nincs is önálló felsőoktatási képzés, hanem a közösségszervező szakon belül egy szakirányként jelenik meg az ifjúságsegítés, és a felnőttképzés teljes egészében megszűnt. El is kezdtünk ezen már gondolkodni több olyan ifjúsági szakemberrel, aki a szektorban aktívan tevékenykedik, hogy jó lenne egy 500 órás ifjúságsegítő felnőttképzést engedélyeztetni. Szeptembertől egy első évfolyamot szeretnénk meghirdetni, nyilván egyfajta támogatott képzés formájában. Tehát megint egy olyan szektorfejlesztő programon dolgozunk, ami valamennyire az utánpótlást tudná támogatni. Ez egy olyan professzionális keretrendszerben és minőségbiztosítás mellett működő képzés tudna lenni, ami talán betöltené ezt az űrt, amit az okoz, hogy nincs jelenleg önálló felsőoktatási képzése az ifjúságsegítő szakmának. Úgyhogy ezt a hármat emelném ki, de nyilván ez egy sokkal összetettebb program és projektsorozat lesz, melynek talán ezek lehetnének a zászlóshajói.

A rövid - és középtávú tervek mellett hosszútávon milyen célok, perspektívák vannak, amiket még szeretnétek elérni?

Én egy nagy dolgot emelnék ki, vagy inkább legyen kettő, mert az egyik a szervezetünk, a másik pedig a szektor szempontjából fontos. Szerintem a Nemzeti Ifjúsági Tanács számára a legnagyobb hosszú távú cél az az, hogy ismerjenek meg minket. Tehát ne kelljen elmondani azt, hogy mi az a Nemzeti Ifjúsági Tanács, kik vagyunk, miért dolgozunk. Szeretném azt, hogy a NIT, és a NIT tagszervezeteinek a működése minél inkább ismertebb legyen, nem csak a civil szektorban, hanem tulajdonképpen Magyarországon. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú távú cél. Nyilván itt egy jól felépített kommunikációs stratégiával, projektkommunikációval, eredményorientált kommunikációval fogunk tudni sikert elérni. És ez visszakanyarodik arra, amit már a legelején mondtam, hogy mutassuk meg magunkat, és hogy itt milyen eredmények vannak a szektorban.

A másik stratégiai jelentőségű feladat a szektor számára az lenne, hogy azok az állandó ifjúsági célú hazai és nemzetközi források, amelyek jelenleg is rendelkezésre állnak, azoknak bővüljön a nagyságrendje. Ez az Erasmus Plusz esetén egy jól látható tendencia, hogy EU-s pénzügyi ciklusról pénzügyi ciklusra növekszik az elérhető forrásmennyiség. Viszont a hazai vonatkozásban ez nem történik meg. Itt van például a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, ami az 1990-es évek közepe óta létezik, és aminek a keretösszege az elmúlt 3 évben 80 millió forint volt. Tehát ez egy relatíve kevés összeg ahhoz képest, hogy több mint 600 pályázat szokott évente megérkezni a GYIA-hoz, úgyhogy én nagyon-nagyon örülnék neki, hogyha sikerülne azt elérni, hogy a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram pénzügyi lehetőségei szélesedjenek, mégiscsak ez az egyetlen olyan hazai pályázati forrás, ami célzottan az ifjúságszakmai szervezeteknek szól.

Ezek alapján mozgalmas időszak áll előtted, amihez ezúton is sok sikert és kitartást kívánok. Beszélgetésünk végén arra kérnélek, hogy idézd fel nekünk a legkedvesebb élményedet, emlékedet, tapasztalatodat, ami a Nemzeti Ifjúsági Tanácsnál eddig eltöltött időszakodhoz kötődik!

Szerintem a Közéleti Mentorprogramhoz kapcsolódóan tudok kiemelni néhány nagyon pozitív élményt. Az elmúlt három évadot szakmai vezetőként végigkövettem, tehát a nulladik időpillanattól, az első pályázat megírásától kezdve a harmadik évfolyamig több mint 90, sőt majdnem 100 fiatallal dolgoztunk együtt. Az egyik kedvenc példám az mindig az szokott lenni, hogy egy fiatalról kiderült, hogy otthon a lakóhelyén van neki egy társasjáték egyesülete, és sikerült őket behozni a Nemzeti Ifjúsági Tanácsba. Tehát egy szervezetet úgy tudtunk a közösségünkhöz vezetni, úgy tudott belépni hozzánk, hogy volt egy fiatal, akit képeztünk, aki jelentkezett hozzánk, és sose hallottak előtte rólunk, de emiatt a kapcsolat révén találkoztunk. Vagy a másik emlékezetes eset, hogy szintén a Közéleti Mentorprogram révén jött már létre egyesület. Elértük azt, hogy a programban megismerkedő fiatalok egyszerűen összeálljanak, és azóta is saját tevékenységeket folytatnak. Vagy egy friss dolog, hogy négy fiatal, akik a program során találkoztak, illetve internetes rendezvényeken ismerkedtek meg, megkerestek minket, hogy most zajlik a konferencia Európa jövőjéről, egy nagy EU-s konzultációs folyamat, és szeretnének egy ehhez kapcsolódó hazai konferenciát szervezni. Mi felkaroltuk ezt az alulról jövő ötletet, igyekeztünk nekik lehetőséget, támogatást adni, és most ott tartunk, hogy február 26-án rendezünk egy ifjúsági konferenciát, ahol a fiatalok által elképzelt program mentén 50 résztvevővel fogunk együtt gondolkozni Európa, illetve az Európai Unió jövőjéről. Ezekben az esetekben a NIT platformként működik, működött, és létre tudott hozni újabb kezdeményezéseket, újabb szervezeteket. Szerintem ezek az apróságnak tűnő, de nagyon fontos eredmények jól bemutatják, hogy mire jó maga a Nemzeti Ifjúsági Tanács.

 

Szerző: Toronyi Dávid
TOVÁBBI TARTALMAK
Copyright © 2020 Erzsébet Ifjúsági Alap.
Minden jog fenntartva.
Az oldal az Európai Szociális Alap támogatásával, az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 projekt keretében jött létre.