kezdőlap / Howard Williamson, Max Fras, Zara Lavchyan: ITT AZ IDŐ! Ifjúságpolitikai referenciakönyv európai szemmel
Howard Williamson, Max Fras, Zara Lavchyan: ITT AZ IDŐ! Ifjúságpolitikai referenciakönyv európai szemmel
2022. február 9. szerda

Az Európai Unió – Európa Tanács Ifjúsági Együttműködés által kiadott Itt az idő! című ifjúságpolitikai referenciakönyv az ifjúsági szektorban dolgozóknak szól. Célja a fejlődő európai ifjúságpolitika megismertetése, és az eddigi tapasztalatokra alapozott átgondolt, széleskörű ifjúságpolitikai döntéshozatal megkönnyítése.

Nincs olyan varázspálca, ami az ifjúságpolitika irányát bármely konkrét összefüggésben képes lenne meghatározni vagy megjavítani.  Mint a politika minden területén, az ifjúságpolitikában is külső és belső hatások és kényszerek befolyásolják az irányt. Más szóval, az ifjúságpolitika alakulása egy sor politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőtől függ. Azonban jó, ha megértjük, hogy „jobb félni, mint megijedni”: érdemes a folyamat alakításában tevékeny szerepet vállalni. A helytálló, hatékony és jólinformált ifjúságpolitika kialakításához elengedhetetlenül szükséges a szakma bevonása ott, ahol van rá lehetőség és engedély. Bonyolult időket élünk, és a leszűkült közösségi források miatt időről időre át kell értékelnünk és újra kell formálnunk az ifjúságpolitikai szempontokat. Az ifjúságpolitika szinte minden vetületét egyfajta csereüzlet, vagy „befektetés” összefüggésében kell tekinteni. (Chisholm és tsai. 2005 szintén „befektetésről” beszélt, amikor a nem formális oktatásban rejlő lehetőségek mellett érvelt.) Azonban gyakran előfordul, hogy „amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon”, vagy fordítva. Az ifjúságpolitika története nem mindig minden területen hozott egyértelmű javulást. Ahol például jelentős az önkormányzatok befolyása, és emiatt változó (bár vitathatatlanul a helyi igényekre alkalmazott) az ifjúsági szolgáltatások hozzáférhetősége, ott bíráló hangok erősebb központi vezetést és elosztást igényelnének. Ahol a következetes ifjúságpolitikát centralizált irányítással biztosítják, ott a kritikusok szerint „nem lehet mindent egy kaptafára húzni”, és több rugalmasságot, helyi döntéshozatalt sürgetnek. Különbséget kell tennünk a költségvetési szempontok és az elosztás mérlegelése között: a helyhatóság autonómiája esetén fennáll az egyenlőtlen költségeloszlás lehetősége, ami sok esetben nem kívánatos, miközben a kihelyezés jellegében szükség lehet a módosításra. Azonban ez sem mindig egyértelmű: a biztosított javak fölötti rendelkezés jogával bíró önkormányzatok ugyanazokat a forrásokat különböző intézkedések alkalmazására fordíthatják, akár ugyanazon a politikai területen belül, vagy ugyanannak a problémának a megoldását célozva. Emellett az egyik megközelítés lehet probléma-központú, míg a másik a lehetőségekre fókuszál. Egyszerűen szemlélteti ezt a kisebbségi és diszkriminált ifjúsági csoportokat célzó politika alakulása: szabadrendelkezésű költségvetéssel a helyi politika választhatja egyrészt a konstruktívabb, inkluzív és edukatív jellegű szabadidős tevékenységek fejlesztését, másrészt a közterületek fokozott ellenőrzését és bírságok kivetését.

Néhány következtetés könnyen levonható az ifjúságpolitika szabályozásának, fejlesztésének és megvalósításának alakulásából: minden sikeres politika „ítéletidő” és jó széljárás eredménye. Az azonban világos, hogy az ifjúsági szektorban dolgozóknak van lehetősége, valamint vitathatatlanul kötelessége is tájékoztatni és lehetőség szerint segíteni az ifjúságpolitika alakítását. A jelen referenciakönyv anyaga biztosítja az alapokat annak megértéséhez, hogy ennek mi a módja. Ennél is egyértelműbb, hogy - amint azt Howard Williamson az Első Globális Ifjúságpolitikai Fórumon megfogalmazta előadása konklúziójaként – a mára széleskörűvé vált érdeklődés és elkötelezettség az ifjúságpolitika iránt számos egyértelmű tanulságot hozott. Mindenekelőtt fontos ismétlődően megerősíteni a jogon és felhatalmazáson alapuló, lehetőség-orientált ifjúságpolitikát. Emellett ki kell terjeszteni és elmélyíteni a pozitív, független részvételi tapasztalatok elérhetőségi körét – ellenkező esetben épp azokhoz a fiatalokhoz nem jut el, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. És ellenkezőleg: a tiltó, kötelező és megszorító beavatkozások korlátozásával és szigorú ellenőrzésével meg kell előzni azt, hogy utóbbiak olyan fiatalokat érintsenek, akiknek nincs erre szükségük. Végezetül, nem szabad alábecsülni a „szükséges támogatás a kritikus pillanatokban” fontosságát. Ez történhet személyes tanácsadás és eligazítás, vagy online elérhető információ formájában is, de minden sikeres ifjúságpolitika sarkalatos pontja annak ismerete, hogy szükség esetén hová fordulhatunk. Ez az ismertető tudatosan helyezi középpontba az ifjúságpolitika legfontosabb európai szempontjait és „lehetőség-orientált” alapelveit – melyek lényege, hogy elismerjük és bevonjuk a fiatalokat, mint a saját életüket formáló és az európai demokráciát építő erőt. Kiemeli továbbá azokat az ifjúságpolitikai témákat, amelyek egyrészt lehetővé teszik, hogy a fiatalok részvétel, mobilitás és önkéntesség által elérjék ezeket a célokat, másrészt igyekeznek biztosítani, hogy minél több fiatal csatlakozhasson olyan társadalmi inkluzív stratégiák segítségével, mint például a jogaik gyakorlása és a digitális kompetencia fejlesztése. Ezen a területen nagyon fontos ifjúságpolitikai eszköz az ifjúsági munka és a tájékoztatás. A referenciakönyv szükségszerűen az ifjúságpolitika definiálásával és néhány elvi alapvetéssel kezdődik. Mit is jelent az „ifjúságpolitika”, hogyan nyerhetünk rálátást a fiatalok helyzetére különböző eljárások, kutatások és felmérések segítségével, és mik az ifjúságpolitika kialakításának és végrehajtásának politikai és gyakorlati elemei egy változó sebességgel ketyegő, néha meg-megálló óra formájában bemutatva. A második rész bemutatja az olvasónak az ifjúságpolitika nemzeti szintű struktúráját, kiemelve a sokféle lehetőséget, amelyek által az ifjúságpolitika a különböző országok helyi körülményei között alkalmazható. A harmadik rész a nemzetek közötti struktúrákat elemzi, amelyek a helyi megoldásokból merítenek (alulról építkezve), miközben hatást gyakorolnak azokra (felülről lefelé módszerrel). Az ifjúságpolitika üteme mindkét irányba nagymértékben eltérhet időben, illetve intézmények és országok között. Ennek ellenére az idők során az Európai Unió, az Európa Tanács, az ifjúsági partnerség, az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Ifjúsági Fórum által megalapozott ifjúságpolitikai kezdeményezések hatására javaslat született egy megfelelően rugalmas európai ifjúságpolitikai keret- és szabványrendszer létrehozására, amely lehetővé teszi a nemzeti szintű adaptációt. Ennek a keretrendszernek a megvalósulását nagymértékben segítik a referenciakönyv negyedik részében ismertetett eszközök és források. Az európai országok egy sor kulcsfontosságú ifjúságpolitikai területen önként és növekvő hajlandósággal köteleződnek el a keretrendszer mellett, amely magába foglalja a részvételt és az állampolgárok szerepvállalását, az ismeretterjesztést, az önkéntességet, a társadalmi inklúziót, valamint a jogokhoz, a foglalkoztatáshoz, a mobilitáshoz és a digitalizációhoz való hozzáférést.

A szakmai kiadvány fejezetei közül az Ifjúsági munka, valamint Az ifjúságpolitika fejlődése Európában: reményteljes gyakorlatok és folyamatos kihívások című fejezetek különösen érdekesek lehetnek a hazai szakemberek számára. Az Ifjúsági munka című (18.) fejezet részletesen taglalja, hogyan kap Európában az ifjúsági munka egyre komolyabb szerepet, mint a fiatalság erősítésének egyik legfontosabb eszköze, hiszen az ifjúságügyben dolgozó szakemberek és önkéntesek a fiatalokkal, a fiatalokért dolgoznak. Céljaik sokrétűek: teret biztosítani a fiatalok szerveződéseinek, tevékenységeinek és önrendelkezésének; támogatni őket az életpályájuk alakításában; hozzáférést biztosítani a jogaikhoz és a lehetőségeikhez; illetve segíteni a hátrányos helyzetű fiatalokat, számukra is elérhetővé téve a hatékony oktatást és érdekképviseletet. Az ifjúságügyben dolgozók tevékenysége egyebek között kiterjed képzések biztosítására, konstruktív és inkluzív szabadidős tevékenységek szervezésére, az informális és nem-formális oktatás támogatására és segítségnyújtásra kritikus élethelyzetekben. Az ifjúsági munka ereje a rugalmas és változatos munkaszervezésben rejlik: a legkülönbözőbb helyszíneken és eszközökkel operál. Az ifjúsági szektor hatékonyságának javításához és fenntartásához szükséges a fenntartható finanszírozás; a szakma elismerése és szakmai képzések biztosítása; az innovatív megközelítések és módszertanok támogatása; az ifjúsági munka során szerzett kompetenciák felismerése és rendszerezése, és az ifjúsági munka szerepének megőrzése. Nagy jelentősége lehet az ifjúsági munka fejlődésében, ha nemzeti szinten biztosítva vannak a feltételek a már bevált és az új módszerek gyakorlásához; ha a szektorban dolgozókat bevonják a döntéshozatalba; ha törvényekkel, fenntartható struktúrákkal és forrásokkal támogatják azt, illetve, ha népszerűsítik a szakma értékeit, eredményeit, elérhetőségét. A 21. fejezet, melynek címe Az ifjúságpolitika fejlődése Európában: reményteljes gyakorlatok és folyamatos kihívások, azokat a kihívásokat veszi számba, amelyekkel szembesül, aki megpróbálja megfejteni, hogy „mi az, ami működik” az ifjúságpolitikában. A földrajzi helyre, célcsoportra vagy korosztályra, esetleg mindháromra fókuszáló ifjúságpolitikának rangsorolnia és kategorizálnia kell a prioritásait. A felmerülő problémák és feszültségek rámutatnak, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk a szolgáltatások közötti kapcsolatnak és integrációnak, nem csak az ifjúsági szektorban, de azon túl is. „Átjárható határokra”, vagyis a szektorok közötti együttműködésre van szükség.  Azonban bármi legyen is a cél, a megvalósítás számos váratlan, kedvező vagy kedvezőtlen következménnyel járhat. Számtalan tényező adódik a kivitelezés során, amelyek torzíthatják a végeredményt, illetve fennáll a veszélye, hogy a megfelelően végrehajtott szolgáltatás hátrányos helyzetbe hozza a támogatottakat. Miközben az ifjúságpolitikai döntések és intézkedések bonyolult folyamatok során formálódnak, az megvalósult feladatok eredményeinek összegyűjtése és kiértékelése sem egyszerű feladat.  Rendkívül fontos különbséget tenni az ifjúságpolitika elméleti anyagai és struktúrája, valamint a tőlük remélt megvalósulás gyakorlati tapasztalatai között. Éppen ezért minden ifjúságpolitikai kinyilatkoztatást óvatosan kell kezelni, hiszen egy intézkedés bejelentése csak az első lépés az úton. Mivel a végrehajtás közben számtalan befolyásoló tényező merülhet fel, a résztvevők felkészültebben nézhetnek szembe a kihívásokkal, ha a folyamatra teljes komplexitásában tekintenek.

Ez a növekvő elkötelezettség nem a véletlen műve. Az első ifjúságpolitikai útmutató kicsivel több, mint egy évtizede íródott, amikor az európai ifjúságpolitikai vitathatatlanul dicstelen, töredezett és szétesett volt az intézményi és szakmai tevékenység számos területén. Ez az útmutató a szerző speciális tudására és tapasztalataira épült, és alapját egyetlen ország következetes, lineáris ifjúságpolitikai fejlődéstörténete adta. Rendkívüli haszna volt, hogy elvetette a magvait egy szélesebb körben és részletesebben átgondolt európai ifjúságpolitikának, amely túlmutat azon, hogy képzéseket biztosít és programokat szervez. Az első útmutató megjelenése óta az európai eszmecserék és viták során felhalmozódott tudás és eszközök megkérdőjelezik a korábbi gondolkodás néhány szempontját.Ma már sokkal árnyaltabban értelmezzük az „ifjúságpolitikát”. Az irányelvek mai referenciakönyve nagyon különbözik az elsőtől, de közös a köldökzsinórjuk. A benne található információk és források sokkal gazdagabbak, hiszen az elmúlt tíz évben igen sok erőfeszítés történt a nemzeti tapasztalatok és a helyi ifjúságpolitikai realitások összegyűjtésére és elemzésére. Éppúgy megalapozza a további vitákat, mint egy évtizede az első változat. Az első, elméleti fejezetben megnevezett ifjúságpolitikai kihívások és nyertesek, és az, amit az utolsó fejezet kutatásokra alapozva állít az ifjúságpolitika nyerteseiről, csak újabb dobozokat és ajtókat nyitott meg a jövőbeni további gondolkodáshoz. Az európai ifjúságpolitika ma is fejlődik. Mozgásban van, és számos külső tényező befolyásolja. Ám azt is tudjuk ma már, hogy az európai ifjúságpolitikai döntéshozatal átgondoltabb, mint tíz évvel ezelőtt, és felismerte a ciklikus megközelítés összetettségét. Európában az ifjúságpolitikai döntéshozók látják, mennyire fontos a fiatalok bevonása és a részvétel elve, és komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy jelentős részvételi eljárásokat honosítsanak meg az európai ifjúságpolitikában. Azonban azt is tudjuk, hogy a politika-csinálás számos eleme, különösen a monitoring és a kiértékelés, valamint az eredmények és hatások szemléltetése még nincs teljes mértékben az ifjúsági szektorra adaptálva. A szektorok közötti következetes és egységes ifjúságpolitika még messze nem épült ki, ahogy az általános és célirányos szemlélet egyensúlyának megítélése is további eszmecseréknek ad kritikai platformot. Reményeink szerint ez az útmutató az európai ifjúságpolitika következő évtizedében szilárd alapja lesz és számtalan példával szolgálja majd az általánosan elfogadott értékek, elvek, standardok, szempontok, eszközök és források további felhasználását, képviseletét és megvalósítását. A kiadvány elméleti, jogi és gyakorlati ötletek gyűjteménye, példákkal és hasznos eszközökre vonatkozó tippekkel kiegészítve. Tekintettel ezen gondolatok és eszközök komplexitására, az EU-Európa Tanács Ifjúsági Együttműködés oktató és támogató kísérőanyagok fejlesztésén dolgozik, amelyek segítik az ifjúságpolitikai döntéshozókat a források felhasználásában. És ha az ifjúsági szektor tovább fejlődik, a vita kiszélesedik (de nem kifullad), és még több tapasztalat gyűlik össze, akkor eljön az idő, hogy újra nekifogjunk, és megírjuk a következő változatot. Addig is azt reméljük, hogy ez az ismertető lesz az ifjúsági szektorban tevékenykedők társa az európai ifjúságpolitika megértésének, a képviseletének és a fejlődésének útján.

Az eredeti angol nyelvű kiadvány elektronikus változata az Európa Tanács oldalán érhető el:

https://pjp-eu.coe.int/en/web/youth-partnership/youth-policy-manual-2021?fbclid=IwAR0SRJTb3-4SSOZu0Nrw6p66QTI_UHhtgC0iYT1CRYWqG1k0IvF4G8N-94Q 

TOVÁBBI TARTALMAK
Copyright © 2020 Erzsébet Ifjúsági Alap.
Minden jog fenntartva.
Az oldal az Európai Szociális Alap támogatásával, az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 projekt keretében jött létre.